Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál
1 172 Dr. Daxer György. a bibliainspiráciő és a luth. orthodoxia szigorú álláspontján áll és maga kijelenti, hogy az újlutheránus nézetektől hova tovább mindinkább megint az ó lutheri tanhoz tért vissza (7. 1.) Sajátos dogmatikai fejtegetéseket persze nála sem találunk. Az újjászületés és a megtérés egyedüli okozója az isten. (59. 1.) Az ember tisztára passive viselkedik, saját erejéből megtéréséhez semmivel sem járul hozzá. Isten választása üdvösségünk végső oka és az semmiféle cselekedetünktől nem függ, még az istentől előrelátott hitünktől sem. (59—61. 1.) Hanem azért isten mégsem kényszerít bennünket a hitre. A megtérőben a kegyelem alapján valami aktivitás is előáll, az akarás, a hit. És mi azután is ellenkezhetünk még az isten kegyelmével, mikor az már hatott ránk, úgyhogy az, aki elvész, saját hibájából kárhozik el. (62. 1.) Ezek a keresztyén hittudat puszta tényei. Más magyarázatot Wackernél nem találunk. Csak a kárhozatra való elrendelést veti el, mint az ész iszonyatos következtetését. Egyébként pedig az isteni kiválasztást oly isteni titoknak tartja, melyet hiába firtatunk, úgysem jövünk soha sem a nyitjára. (63.1.) b) A biblicismus. A 19. századboli positiv theologia biblikus irányának Württemberg a hazája. Atyja Bengel J. Albrecht, az új szövetség kitűnő magyarázója és a híres „Gnomon" írója volt. Főérdeme ezen iránynak a 18. században az volt, hogy a keresztyén hit lényeges igazságait a felvilágosodás és a rationalismus korán át megóvta és eljuttatta olyan korba, mikor azokat megint több szeretettel ós értelemmel felkarolták ós tudományosan is képviselték. A mi kérdésünkben úgy ezen régi, mint a 19. századbeli biblicismus képviselői (köztük a theosophusok Böhme és Oettinger, azután Roos, Storr, Steudel) legnagyobbrészt synergistikus álláspontot foglaltak el. (L. Luthardt i. m. 338—34*>. 1.) A 19. század 2. felében ezen iránynak legjelesebb és legeredetibb képviselője a tübingeni Beck J. Tóbiás volt. 1. Beck J. Tóbiás. (1804—1878.) 1) Sajnos, Beck irataiban, melyek közt legnevezetesebbek : „Einleitung in das System der christlichen Lehre' 1 2. kiad. 1870. „Die christliche Lehrwissenschaft" 2. kiad. 1875. és a halála után kiadott „Vorlesungen über christl. Ethik." 1882. és „Vorlesungen über christ-l. Glaubenslehre." 1886-7, csak keveset találhatni kérdésünkre vonatkozólag. A második ') L. Luthardt i. m. 346.1. Bensow i. m. 60. 1. és Herzog-féle reálencykl. 3. kiadás 2. köt. 500-506. 1. (Kübel-Hauek.)