Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története

A pátriárkák története. 163 A József történetére nézve pedig bátran mondhatjuk, hogy Egyiptomot nagyon jól ismerték. Azok a helyrajzi meghatározások, melyeket a pátriárka-elbeszélés mai alakjában találunk, mind később kerültek bele, mikor az az elbeszélés már az egész nemzet örökségévé lett, de azzal, hogy a nemzet magáévá tette, újabb vonásokat vitt bele. Ezeket az újabb vonásokat nyomról-nyomra ki lehet mutatni és kiválasztani, anélkül, hogy az eredeti történet lényeges változást szenvedne. Apróságokra nem terjeszkedünk ki, melyek az ősatyák ide-oda vándorlásait jelzik s helynevekkel jönnek kapcsolatba. Ezek a három forrás szerzőitől származnak, mert az élőszóbeli hagyomány az ide-oda vonulás eseménynélküli apróságait semmi esetre sem közölhette. Ezekre súlyt helyezni történetirónak nem szabad, annál kevésbé szabad azokból kritikai következtetéseket levonni. A parallel helyekre sein terjeszkedünk ki, inert semmi sem jellemzi annyira az élőszóbeli hagyományt, mint éppen az, hogy egy ós ugyanazt a dolgot különböző változatban adja elő. Hogy például Ábrahám majd Egyiptomban, majd Gerárban mondja bugának feleségét, az az élőszóbeli hagyomány természetes következménye, de magát a dolgot csak megrősíti, hogy valami olyas történhetett. A későbbi járulékok más természetűek, mert rendesen tendenciózusak. Vegyük sorba ezeket. Az első ilyen későbbi járulék Lót leányainak vérfertőzése (19, 3o-3

8)· Ezt a moábiak és ammóniak elleni gyűlölet vitte bele az eredeti elbeszélésbe. Az a dolgon nem segít, ha azt hangoztatjuk, hogy már a Jahvista elbeszélésben benne van. Ezt a járulókot ő már készen kapta, de a gósenföldi nomádok hagyományában semmi esetre sem lehetett benne. Későbbi járulék az orákulum is, mely a viselős Rebekának azt jövendöli, hogy születendő gyermekei közül a nagyobbik fog szolgálni a kisebbnek. (25, 2

2-2G»·)· EZ a részlet csak akkor keletkezhetett, mikor Edom már Izráel meghódított tartománya volt s Ézsaut az edomiak ősatyjának tekintették. Az őselbeszólés csak egynevű testvéreket ismer: Jákobot és Ézsaut, az első az Izráel nevet, az utóbbi az Edom nevet csak később, a királyság korában kapta. Az is figyelemreméltó, hogy az ősmonda a Jákob nevet egészen máskép magyarázza, mint az orákulumi járulók, (L. 25, 2G

a ós 25, 3

6) s az övé a jellemző, míg a járuléké erőszakolt. A királyság korának terméke Jákob álma is, (28, l

0-i2 17, 18· 20- A 19 ν. szerkesztői toldás) mert az a bétheli szentség glorifikálása. A Jahvistának közbeeső részlete sem eredeti (28, t3 i

6)í mert ez egy általános értelmű theofániával akarja eltakarni a Béthelro vonatkozó jelenetet; pedig tud róla! — 10*