Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története
164 Csengey Gusztáv. 1 Ha a helyrajzi visszaemlékezéstol eltekintünk is. a csalása után menekülő Jákob nem részesülhetett isteni kijelentésben ; erre már csak a megtért Jákob lett méltó, azért az eredeti történetnek ilyen részlete nem lehetett. Átalakított részletek azok is, melyek a 29. és SO-ik fejezetben a gyermekek születésének sorrendjót adják. Ekkor már a nemzeti geneológia készen volt. Az eredeti történet csak általánosságban jelezhette, hogy Leának több gyermeke született, míg Rachel magtalan volt. A megnevezett gyermek csak József lehetett, mert az eredeti történet a József-törzs hagyománya volt. A 31-ik fejezetben is kell már valami királykori reminiszcenciának lenni, mert a haza (Kanaánba) törekvő héber Jákob s az utána nyomuló arámi Lábán versengése allegorikus vonatkozásúnak látszik. De a kiválasztás itt már lehetetlen, mert a királykor vonatkozásai összefolynak az eredeti történet részleteivel. A 33-ik fejezet megható jelenetével (Jákob és Ézsau kibékülésével) végződik az elbeszélés első része, a tulajdonképeni pátriárkák története. Az utána következő részlet mozaik. A 34. f. (Dina esete) igen régi emlék, de nem tartom valószínűnek, hogy ez az eredeti történet része lett volna. Wellhausen alkalmasint helyesen következtet, midőn ezt az esetet a bevándorlás után való időre teszi s a Simeon és Lévi törzsek pusztulásával hozza kapcsolatba. Ezt a nézetet a 49, 57 igazolni látszik. A 35. f. már magában véve is mozaik s alig van benne valami elbeszélő elem ; a 36. f. pedig tisztán származási lajstrom s a genealógiai kerethez tartozik. A 37-ik fejezettel kezdődik József története s egységesen foly az 50. f.-ig bezárólag. Ebből az elbeszélésből csak a 38. ós 49. f.-tet kell kiválasztani. A 38. f.-tet egy Judáról szóló részlet ékelődik be a József történetbe, melylyel semmi összefüggésben sincs; a 49. f. pedig egy igen régi ének, melynek vonatkozásai azonban részben már homályosak. Ezt az éneket „Jákob áldásá"-nak szokás nevezni, mert a szövegben a haldokló Jákobbal jön kapcsolatba, de valósággal ezzel semmi összefüggésben sincs. Áz ének a 2-ik verstől a 27-ik versig terjed. Korát nehéz meghatározni. A kettős királyság korára utalna az, hogy Judát és Józsefet mint királyi törzseket dicsőíti, de a kettős királyság korában inkább Efraim megemlítését várná az ember. Tizenegy törzset sorol fel. Efraim ós Manasse nincsenek külön megemlítve. Az éneket a Jahvista vette föl művébe s valószínű, hogy bizonyos helyeket elsimított benne. Efraim hegemóniája József alakjával van eltakarva. Ez az ének a nemzeti állammá alakult törzsszövetség legrégibb dokumentuma s tulajdonképen a genealógiai rendszer egy költői darabja.
