Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története
162 Csengey Gusztáv. 1 Lássuk előbb ezt a 2-ik pontot. Wellhausennek ebben teljesen igaza van; törzsek, nemzetek életét nem lehet egyes ősapákra visszavezetni. Ezzel a történeti alapigazsággal azonban nem az elbeszélések hitelességét kell megcáfolni, hanem a velük összekapcsolt származtatást: a genealógiai keretet. A pátriárka-elbeszélés alakjai eredetileg nem genealógiai, még csak nem is ethnologiai alakok. Egyszerű családi történetek elbeszélése ez, az egyes törzsek életéből kimagasodó családok történetének elbeszélése. Családi történetek pedig mindig voltak, vannak és lesznek. Az Árpád háznak is van külön története, a Hunyadi családnak is. Ma is vannak családok, melyek származásukat messze múltba tudják visszavezetni. Ugyanezt lehet alkalmazni a pátriárka családokra is. Hogy aztán ezeket a családi történeteket egy nemzeti genealógia keretébe foglalták bele, az a kor szelleméből magyarázható meg. Az izraeli genealógia mesterséges rendszer, de kulcsa igen egyszerű. A történeti korban élt törzsek neveit Jákob fiaivá tették, vagyis a törzseket neveikkel személyesítették, így fűzték egybe az emlékezetben maradt őscsaládokkal magának a nemzetnek életét. Hogy ez a nemzeti genealógia mesterséges, azt a kritikai vizsgálat már kiderítette. Hőmmel kimutatta, hogy Aser törzse már északi otthonában volt, mikor a többi törzsek még be sem vándoroltak. Ebből azt is lehetne következtetni, hogy tehát nem származhatott Jákob fiától. Juda különállósága már rég ki van mutatva, semmikép sem tartozik a Jákob származásúak csoportjához. Most térjünk át az első pontra. Wellhausen lehetetlennek tartja, hogy az ősök nyomait az utódok évszázadok múlva felismerhették volna. Ezek a mondák nem keletkeztek abban a korban, melyről szólanak, hanem a királyság korában, aminthogy a héber királyság kora át is tetszik mindenütt rajtuk. Bizonyító adatait már közöltük. Ezekre az ellenvetésekre a következőket felelhetjük : Kifejtettük, hogy a pátriárka-történet nem egyéb, mint családi történetek elbeszélése. Hozzátehetjük még, hogy ez az elbeszélés a József-Efraim törzs hagyománya volt s ebben a szűkebb keretében, a Gósen-föld kövér legelőin tanyázó nomád héberek életében hamisítlanul, híven fentarthatta az emlékezet, inert az övékéhez hasonló életviszonyokat tartalmazott. Mikor aztán ezek a nomádok maguk is a megőrzött hagyomány otthonába jutottak, nem kellett nekik az emlékezetben élő atyák helyrajzi nyomait keresni, mert ilyen helyrajzi pontokat a tradíció nem is tartalmazott. Csak a kiinduló pontok voltak íixirozva: Úr—Hárán, aztán jött Kanaán. A kanaáni tartózkodásra nézve megvoltak a szükséges képzetek: puszta, legelő, sátor. Mire volt egyébre szüksége az emlékezetnek?