Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története

A pátriárkák története. 161 w A további vonatkoztatások, Jákobnál, csak a genealógiai keretet érintik Hogy Jákob, aki a hold-Isten héroszának fia, 12 fiúnak, a 12 hónapnak atyja s 72 utóda 5 feleségtől szorzás útján az év napjainak kerokszámú összegét, a 360 számot adja, ez mind a genealógiai keretből levont következtetés. Ebből a genealógiából Winckler az egész pianótarendszert kimutatja. De az elbeszélés hús és vérszerinti személyeinek semmi köze ehhez. Mihelyt Winckler az elbeszélés fejlődésébe nyúl bele, szőrszálhasogatásba esik. Ilyenek: hogy József a napisten papjának leányát veszi feleségül. Tehát azért kellett Egyiptomba mennie ! Hogy Potifár börtönbe veti = Tammoz Attar leszállása az alvilágba. Hogy okos gabonagyüjtése az országra áldást áraszt, ez Adonis visszaérkezése az alvilágból, mikor tavaszszal meghozza a föld virágzását. Ezek mind olyan vonatkoztatások, melyek a természetes elbeszéléssel csak erőszakosan hozhatók kapcsolatba, be>kell értük barangolni nem csak a babilóniai, hanem még a görög hitregék világát is. Hogy a József-történet stílusában is vannak mythosi reminiszcenciák, azt nem akarjuk tagadni, ilyen József álma is: a nap, hold és 11 csillag meghajoltak előtte. De ez tisztán formai dolog: a királyi fenség előtti hódolást fejezi ki, az ifjú József elbizakodottsága, hogy egész családja fölé fog emelkedni. A jelenre nézve lélektani motívum itt astral-mythosi formában van kifejezve. De több is van benne : az elbeszélés sejteti a jövőt; így az elkényeztetett fiú öntudatlanul is megjövendölője lesz későbbi nagyszerű hivatásának. Remekül van ez megírva, de igazi keleti módon. Ε bevezető rósz motívumaiból fejlik ki a későbbi események sorozata. Aki ebben a gyönyörű elbeszélésben csak astral-mythosi konstrukciót lát, az teljesen ignorálja magának az elbeszélésnek igazi lényegét. Ezt az astrál-mythosi construkciót azonban Winckler inkább csak a genealógiai keretben tudja felfedezni. Ez Wellhausen kritikájához vezet bennünket. Wellhausen a pátriárkák mondakörét két okból nem tartja történeti hitelességűnek: 1) A pátriárkákat az ótestamentomi tradíció olyan korban szerepelteti Kanaánban, amelytől fogva addig, mig utódaik Kanaánban újra megjelentek, évszázadok multak el, mégis kanaáni helyek vonatkozásaiban szerepelnek. Wellhausen lehetetlennek tartja, hogy az ősök nyomait az utódok évszázadok múlva felismerhették volna. 2) Néptörzsek, nemzetek történetét nem lehet egyes ősökre visszavezetni, mert a törzsek, melyeknek egyesüléséből lesz a nemzet, nem vérségi származás, hanem csatlakozás utján keletkeznek. Theol. Szaklap VII. évf. 11