Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története

160 Csengey Gusztáv.

1 cióját utánozzák. A 16-dik század magyar protestáns írója Székely István a maga Chronika Mundiját a világ teremtésével kezdi, mert az ó-testamentom is ezzel kezdi. Ez volt a divat. Jelenkorunkban az egyén megizmosodott, van már régóta írói eredetiség, önállóság ós mégis vannak divatos áramlatok, az írók egyik vagy másik irányhoz (realismus, naturalismus, secessio) tartoznak s ahhoz idomul előadásuk módja is: a stilus. A mai divatos áramlat a secessio és nézzünk szét: ahova csak lépünk, mindenütt találkozunk stílusával. Az ó-keleti kultura hatása még sokkal erősebb, sokkal általánosabb volt. És ez a hatás kultuszi természetű; a vallásos világnézet nyomja rá bélyegét mindenre, kifejezés módjának formáival találkozott a társadalom embere mindenütt, művészetben, irodalomban egyaránt. Ε kor emlékein ezt még ma is megfigyelhetjük, nem is kell érte az ásatások színhelyére vagy múzeumokba mennünk, üssük fel csak a bibliát; senki sem volt annyira erősen júdai pap mint épen Ezékiel és stilusa mégis babilóniai pogány népek közt mozog. Mit várhatunk hát egy Jahvistától és Elohistától, kiknek egyéniségét még nem formálta meg oly jellegzetesen az izráeli kultusz, mint Ezókielót? A régi babilóniai kultura az astral-mythologia bélyegét nyomta rá mindenre; ez meglátszik a pátriárka-történet írói előadásán is. Az astral-mythosi elemek tehát csak a stílusban, a divatos vonatkozásokban vannak meg, csak külső járulókok és sehol sem képezik az elbeszélés szerves részét. Hogy Ábrahám 318 emberrel megy hadba, ez határozottan astralmythosi vonatkozás: hold-motívum, mert a hold 318 napig látható; de egészen mindegy lett volna magára az esemény elbeszélésére nézve, ha az író 325 vagy 456 embert említett volna meg, a dolog lényegén ez semmit sem változtatott volna, mert az a szám nem szerves része az elbeszélésnek; sőt nincs is rá szükség szám nélkül is elbeszélhette volna az esetet. A 318-as szám tehát csak stiláris járulék. Hogy Ábrahám, aki húgát vette feleségül, a mythologiai Tammuz volna, Száráh Isztár istennő, a hajnal- és esti csillag, atyjuk Therach pedig a hold-isten (Szín), ezt semmivel sem lehet bizonyítani, legkevésbbé az elbeszélésből. A nevekkel hiába játszunk. Therachból nem lehet Járéachot (hold) csinálni, sem Száráhból Isztárt, az Ábrahám vagy Ábrám névről pedig be van bizonyítva, hogy az használatos név volt Babilóniában, adásvevési szerződésekben élő személyek nevei közt akadtak rá, nem lehet tehát mythosi képzetekre vonatkoztatni.