Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története

A pátriárkák története. 149 — Ézsau, József a napisten héroszai s valamennyien az asszir-babilóniai plánóta-rendszerre vihetők vissza. Mózes is astral-mythosi hérosz, a Jahve-Tammuz: zivatar-isten és tavasz-isten hérosza. Mózes éppen olyan emberiesülése a tavaszi zivatar istenének (Jahve-Tammuz), mint Ábrahám az észak-izráeli holdistennek és József a középizráeli (efraimi) napistennek. De a legenda eredeti természete szerint József idősebb, mint Jákob, ez csak később lett József atyjává. József is idősebb, mint Mózes. A genealógiai schéma a személynevek eredeti helyeit megfordítja. Lehetetlen itt az egész Pentateuchra, sőt még a Bírák könyvére is kiterjeszkednünk, azért Winckler okoskodásait nem részletezhetjük. Egyszerűen csak hivatkozunk nagy feltűnést keltett művére: Geschichte Israels in Einzeldarstellungen. Első kötet: 1895. 2-ik kötet 1900. Okvetlenül érintenünk kell még azt is, hogy általában az ó-szövetségi hagyomány hitelességére nézve ítéletében sokkal szigorúbb, mint a Wellhausen-féle irány. A történeti elbeszéléseket egész Salamonig majd legendáknak, majd mondáknak tartja s ezekről azt állítja, hogy olyan elemekből alakultak, melyek országról-országra vándoroltak. Egy részüket pedig (t. i. az úgynevezett dávidi legendát vagy mondakört) udvari költők csinálták. Ez az utóbbi állítása ugyan már a királyság korára vonatkozik, de meg kellett említenünk azért, mert Winckler a szerinte költött mondakörbe belevonja az Egyiptomból való kivonulás egész mondakörét is s ezzel együtt mindazt, ami ennek alapját, kiindulását képezi, tehát a József-mondát s a pátriárkák történetét is. Az ő történeti konstrukciója abból indul ki, hogy Izráel nemzetének 12 törzs szerinti egysége, vagyis közös származása Dávid korának kompozíciója s egyenesen Dávid irányító hatásából származott. Az egész nagyszabású mondacyclust mesterségesen csinálták azzal a célzattal, hogy Júda törzsét, mely teljesen idegen származású és az izráeli nemzethez eredetileg semmi köze, — a Saul-féle királyság nemzettestóvel közös származásúnak tüntessék fel. Winckler tehát a következő tervrajz szerint konstruálná meg Izráel történetének régebbi szakát: 1) A pátriárkák mondaköre babilóniai astrál-mythos. 2) Az a törekvés, hogy Júdát Izráellel közös származásúnak lehessen feltüntetni, megalkotja a genealógiai schómát az astrál-mythosi alakokból. Ebbe a schómába beleillesztik az Egyiptomban való tartózkodás s az onnan való kivonulás, valamint a honfoglalás mesterségesen szerkesztett mondaköreit. 3) Ezekkel a dávidi udvari költők összekapcsolják a költött dávidi mondakört, hogy Dávid királyságát s a Júda-törzset legitimálhassák. Minket ebből az egész konstrukcióból itt csak az órde-