Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története

150 Csengey Gusztáv.

1 kelhet, ami a pátriárka-elbeszéléssel összefügg. A kétféle kritikai irány ismertetése után vegyük vizsgálat alá először Winckler felfogását, még pedig előbb általános szempontból s lássuk: mi a mythos, mi a legenda ós mi a monda ? Mythos ós legenda a vallás körébe tartozik. A mythost az ősember, a természet embere alkotta meg; a társadalom, a civilizáció embere csak tovább fejlesztette. A mythos nem egyéb mint jelképes beszéd, valamely természeti jelenség jelképes kifejezése, de mindig valamely felsőbb hatalomra, titkos erőre való vonatkoztatással. A mythos ezen felsőbb hatalomnak, titkos erőnek valamely megnyilatkozását, cselekvését fejezi ki, úgy hogy azt valami képben megórzékíti. Az ős ember tapasztalta a természeti erők nyilvánulásait, hatásait; látta a villám cikázását, mindjárt utána hallotta a mennydörgést; mindezt valami félelmes hatalomnak tulajdonította. Ezt a hatalmat megjegyezte magának s nevet adott neki, tehát személyesítette. Magát a jelenséget mint a megnevezett erő, hatalom cselekvését fogta fel s úgy fejezte ki, mint ahogy az ő együgyű esze megérthette, tehát emberi módon, képben megérzókítve. Igy lett a titkos természeti erőből Isten, a neve Jupiter, vagy más népcsoport nyelvén más és más. A mennydörgésben ennek az isteni lénynek a haragja szólalt meg, a villámok a haragos isten nyilaivá lettek, melyeket azokra szór, akikre haragszik. A civilizáltabb ember ezt tovább fejleszti; az érzéki képpel már gondolatokat, eszméket fejez ki, de mindig a tapasztalásból levontakat s mind olyanokat, melyek valami isteni hatalom működésére vonatkoznak. Tapasztalta az idő haladását, mely egymás után emészti meg az emberi élet éveit és kifejezte ezt képben: Saturnus a maga gyermekeit eszi meg. Minden mythos: kép, amiben valami isteni erő cselekvése van megérzókítve. Az isteni erő cselekvését aztán a természeti tünemények komplikációja, vagy pusztán a képzelet is kibővítheti több összefüggő eseménnyel kisebbnagyobb elbeszéléssé. A mythos főalanyához mellékalakok járulnak s megszövődik a mythosi mese, vagy amint műszóval jelzik: hitrege. Például: Midőn Saturnus feleségének ismét gyermeke született, hogy férje ezt is meg ne egye, egy darab követ dobott a szájába s ezt nyelte el. Igy szabadult meg a haláltól Jupiter. Az előbbi mythosi kép tehát itt már mythosi mesévé bővült ki, de abban az eredeti eszme már elmosódik. A természeti tünemények komplikációjából, vagy gyakran csak bizonyos mellékkörülmények hozzájárulásával származik a hitrege; egy mythosi kép tehát még nem alkot hitregét. Az astrál-mythosi regék a csillagok mozgásának egymáshoz való viszonyából fejlődtek ki, tehát a csillagmoz-