Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története
148 Csengey Gusztáv. 1 kitűnik ez Jákob és Ézsau történetében. Már az anyaméhben egymás ellen törnek az ikrek: az ifjabb sarkánál fogva akarja visszatartani az idősbet, mit a bersebai orákulum úgy fejt meg az anyának, hogy két nemzet válik ki öléből, az ifjabb túlszárnyalja az idősbet s ez fog amannak szolgálni. A nyers szőrös Ézsau az edomiak typusa, a sima Jákob pedig a civilizáltabb Izráelé. Az elsőszülöttség jogának elnyerésében is történeti vonatkozás van. Edom előbb volt állam, mint Izráel, de ez felülkerekedett s Edomot leigázta. Innen a halálos gyűlölet a két testvérnép közt. Dávid előtt ez a monda nem keletkezhetett. Jákob és Lábán viszonya is történeti vonatkozású. A Mesopotámiából a Jordán felé siető Jákobot nyomon követi arámi apósa Lábán s Gileádban utoléri. Először perlekednek, aztán szerződést kötnek s kövekből határgátat emelnek. Ez való állapotot tükröz vissza. A héber kivándorlást az arámi követte. Gileád lett a határtartomány köztük, de előbb elkeseredett harcok színhelye volt. A szíriai háborúkra „Jákob áldása" vonatkozik is a Gen. 49, 2 2— 23~kan. Ez a hely Józsefet dicsőíti s azt mondja róla, hogy a „nyilasok" lövöldözik. A nyilasok a szíriaiak, vagyis : az arámiak. József az északizráeli királyság megszemélyesülése. Északizráeli álláspontra mutat Jákob nősülóse is: Ráchel a szebbik, akit Jákob szeret, akitől József születik; Leát csak reáerőszakolták. Ezek typikus vonások; a történetek jó nagy része egész néptypusok vonásaiból van összealkotva. Ezek a mondák azzal jönnek kapcsolatba bizonyos helyekkel, hogy a pátriárkák a régi kultuszhelyek alapítói. Az elbeszélések egész sora csak kultuszmythos s lokális vonatkozású. A beköltözött héberek a sok szenthelyet a kanaániaktól örökölték s a maguk Istenét Jahvót költöztették beléjük. A pátriárkák neve tehát csak takarója az ősi szenthelyek pogány eredetének, mert az lehetetlen, hogy a századokig Egyiptomban élt héber nép Kanaánba való visszatérése alkalmával fölismerte volna a nomád ősök nyomait. Valósággal úgy volt a dolog, hogy a legyőzött kanaániak híres szenthelyeit a héber nép átvette s hebraizálta, azaz: a saját őseinek neveit fűzte hozzájuk. Ennyi, a legrövidebben összevonva, amit Wellhausen a pátriárkák történetéről mond. Winckler egész más alapon tagadja meg a pátriárkák mondakörének történeti hitelességét. Szerinte az izráeli ősök babilóniai astral-mythosi alakok, tehát nem lehetnek történeti személyek. Ábrahám és Izsák (ki az előbbinek csak másolata, ellentétben Wellhausennel, ki Ábrahámot tartja másolatnak), Jákob, József, Ézsau, Mózes, Jósné mind babilóniai mythosi alakok. Ábrahám, Izsák, Jákob a holdisten,
