Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

116 Dr. Daxer György. mellyel theologiájuknak az egyház tanától való eltávolodását elpalástolni igyekeztek, Wendt fejtegetéseinek nyíltsága szinte meglepő. Mindezen jellemvonások észlelhetők Wendtnek kérdésünkben való állásfoglalásában is. Ez is meglepő sajátosságokat, de nyiltan elismert eltéréseket is mutat az egyház tanától. Rendszere 6. szakaszában, az istenfiúságról szóló tanban (mely az ethikát tárgyalja) az ethika problémái közt elsőnek az üdv kegyelmi jellegének és a keresztyén ember akaratbeli elhatározása szükségességének viszonyát ismeri el. (483. 1.) Ha egyrészt az üdvnek nagyságát, másrészt pedig az emberi természet tehetetlenségét és a bűn hatalmát mérlegeljük, azt kell mondanunk, hogy az istenfiúság megalapítása csak isten kegyelme által lehetséges. Az egyetlen, de elengedhetetlen feltétel ezen kegyelem elnyerésére csak az ember hite. (488. 1.) Persze, vannak olyan kegyelmi ajándékok is, melyeket isten még a hit előtt ajándékoz nekünk. Ilyenek az ember élete, szellemi-erkölcsi arravalósága stb. De ezek az előljáró kegyelem tényei. Már az istenfiúság kegyelmét isten csak az istenfiúság üdve után való törekvés feltétele alatt adja meg az embernek. Az üdv erkölcsi jelleme azt hozza magával, hogy elnyerésénél az ember kezdettől fogva személyisége legbensőbb lényével cselekvőleg részt vegyen s ez a hit által történik. (489. 1.) A hit csak a kegyelem, az isteni kegyelem részvételével jöhet létre. Hiszen már az is isten kegyelmének műve, hogy Jézus hirdette az evangéliomot. Aztán az egyes ember sorsa, mely Krisztus evangéliomával összehozza, szintén az (494. 1.). És végül isten kegyelmének ténye az is, ha az evangéliom valakire nézve meghívássá, a hitre való felszólítássá lesz. (495. 1.) Ezen meghívásra az ember a hittel felel. Már most ha el akarjuk dönteni, mily szerepe van az isten kegyelmének hitünk keletkezésénél, fontos az a kérdés, vájjon az embernek ezt a hitben álló reakcióját az evangéliom prédikálására szintén isten kegyelme miveli-e vagy sem. Wendt elveti Luther nézetét, mely szerint a természetes embernek a jóra való teljes képtelensége miatt a hit egészen isten kegyelmének ajándéka. (496. 1.) De ezen reformátori felfogás igazságát δ is meg akarja őrizni, anélkül, hogy aggályos következményeit is magáévá tenné. Ezt pedig úgy akarja elérni, hogy disztingvál, azaz a hit fogalmában megkülönbözteti az értelmi és az akarati mozzanatot és mindegyiknek más-más vonatkozást ad az isteni kegyelem hatásaihoz. Az előbbi alatt érti Wendt a határozott meggyőződést az üdv valóságáról és elérhetőségéről, amely vallásos intuitióban, a vallásos belátásnak mintegy pillanatnyi felvillaná-