Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. 103 kegyelem, 2. az emberi szabadság mint formális szabadság az isteni kegyelem hatásának közvetítő alakja, mint reális szabadság pedig produktuma. 3. Az elkárhozás oka az emberben van. (135. 1.) Hogy az üdv alapja nem lehet mi bennünk, annak oka Pfleiderer szerint is az, hogy az ember természetes akaratának ellenkezése isten parancsoló akaratával szemben, valamint a kikényszerített engedelmességben és az engedetlenségben tapasztalható kedvetlensége annak teljesítésében erkölcsi erejének szellemi fejlődése előhaladásával való minden erősödése ellenére is mégis csak mindig megmarad az embernek önmagával és istennel való meghasonlásának jellemző sajátsága. És ennek a meghasonlásnak megszüntetésére a subjektiv szabadság ereje teljesen képtelen. (123. 1.) Ezt elvben csakis az istenfiúság lelkének megváltó ereje . teheti meg, mig a valóságban az ember erkölcsi fejlődésének kell és lehet is ezt a feladatot még pedig csak megközelítőleg megoldania (124. 1.) A vallási üdvfolyamat tehát Pfleiderernól is az erkölcsi fejlődés. És ennek kizárólagos alapja ugyan ő szerinte is elejétől végig isten kegyelmében vagyis az isten szeretetének az emberben megváltására és üdvére való kijelentésében van. De az emberben minden kijelentés csak a lelki életnek természetadta tényezői segítségével valósul meg. Azért hat a kegyelem is az emberben természetes szabadságának vagyis szellemi öntevékenységének alakjában. (136. 1.) A kegyelem és a szabadság egysége abban is jelentkezik, hogy az ember szabadsága az isteni kegyelem erejében folyton jobban és jobban megvalósul. (137. 1.) A kegyelem hatása és az ember szabadságának tevékenysége tehát Pfleiderernól egy lelki folyamatban érvényesül, a melyben a magasabb erkölcsi élet minden mozzanata a kegyelem hatásának és az ón saját szabadságának műve. Igaz, hogy szükségesnek tartja annak a hangsúlyozását is, hogy az ember formális szabadságát az ő természetes megkötöttségétől még csak meg kell szabadítani, hogy realiter szabad legyen, amiért is aztán az saját erejéből közre sem hathat ezen megszabadításában Aztán nem felejti el azt sem, hogy az előljáró és az előkészítő kegyelem az ember valláserkölcsi öntudatában tényleges előkészítést ós csatlakozási pontot létesít. (136. 1.) De azért mégis csak kérdésünk megoldásának ugyanazon típusával van dolgunk itt is, mint Biedermannál és Lipsiusnál, csak rövidebben, mert kompendiumszerűleg van kifejtve. A liberális theologia állásfoglalása kérdésünkben — nem tekintve Schweizert — szintén egységes. És ez máskép nem is lehet, mert ezen állásfoglalás e theologiai irány egész sajátosságával szorosan összefügg. Ez pedig nem más, mint