Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

A rómaiakhoz itt levél. 7 Ezen főhelyek mellett bizonyító erővel birnak a levélben előforduló oly kifejezések, a melyek pogány s nem zsidó tulajdonságokat fejeznek ki, mint 6, 1

7 emiitett τύπος όιόαχης tanítási irány, mely csak a páli keresztyénségre vonatkozik, αν.α3αρσΙα tisztátalanság, melylyel a pogányok bűnösségére céloz, szemben az ανομία törvénytelenséggel, melyben a zsidó bűnösségre céloz és más helyek 1, 1

83

2. Miként ezen helyeken a pogánykeresztyéneknek egész határozott megjelölését látjuk, ugy viszont nagy számmal találkozunk olyan helyekkel, a melyek az olvasók zsidó keresztyén jellege mellett bizonyítanak. A tárgyalás során előforduló kitérések zsidó okoskodásra, intézményekre ós netán felhozható ellenvetésekre, csak ugy érthetők, hogy az apostol szemei előtt zsidóskodó keresztyének is lebegnek. A zsidók bűnösségének rajza

1) a körülmetélés ós törvény haszna,

2) a zsidóknak más népekkel szemben felhozott előnye

3) teljes magyarázatukat abban találják, hogy Rómában nagy számmal voltak oly keresztyének is, a kik előtt ezeket ily értelemben kellett megvilágítani. Mert hogy az apostol az ó-szövetségre, mint legfőbb isteni tekintélyre hivatkozik a pogánykeresztyének előtt is, és hogy idézetekkel sűrűn találkozunk más leveleiben is, a melyekben zsidóskodó keresztyén olvasókat nem tart szemei előtt, az nem lehet érv a római levél olvasói zsidóskodásának cáfolására, mert nem az idézetek, hanem azoknak s az ó-szövetségnek célzatos felhasználása bír döntő jelentőséggel. Legfőbb érv azonban a 9—11 fejezetben lévő sajátszerű zsidó jogi okoskodás, melyet az apostol lépésről lépésre farizeusi iskolában szerzett észjárással, éles logikával s erős meggyőződéssel utasít vissza és diadalmasan semmisít meg s tagadja azt, hogy a zsidóknak a többi népek kizárásával, jogilag követelniök lehetne a magok részére az üdvösséget, holott az ellen maga az ó-szövetség bizonyít. Ebből azonban korántsem következik Lipsiusnak az az állítása „hogy az apostolnak egész bizonyítása kezdettől végig zsidókeresztyén olvasókra számít,"

4) mert, mint az előzőkből láthattuk, az olvasóknak nagy része pogánykeresztyén. Hasonlóan túlzottak azok a következtetések is, a melyeket Zahn von meg a levélben erősen hangsúlyozott zsidóRóm. 2, R. 2, 1

7a

e. ') R· 3, ι—«· 3, 4) Holtzmann féle: Hand-Commentar zum neuen Testament. 2ik kötet. 72. oldal.