Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

8 Dr. Erdős József. οϊκοδομεΊσΰαι. Leggyakrabban alkalmazza, illetőleg idézi Péter első levelet, a mint már Eusebios (hist. eccl. IV. 14) megjegyezte: ő μέντοι Πολύκαρπος εν rfj δηλω&είση προς Φιλιππηαίονς αυτου γραφή φερομένη ίϊς δεΰρο κέχρηιαί τισι μαρτυρίαις από της Πέτρου προτέρας επιστολές, cf. c. 1. és 1. Pét. 1 8 C. 8 ŐS 1. Pét. 2 22 24 c· 10. és 1. Pót. 2

1

S>; mindamellett jól ismerte a többi kánoni leveleket is, a mennyiben maga mondja Pál apostolról C. 3: ος γενόμενος εν ιμίν κατά πρόσωπον των τότε ανθρώπων, έδίδαξεν ακριβώς v.ai βέβαιος τόν περί αληθείας λόγον ος και απών νμιν εγραψεν έπισιολάς . a mely plurális έ ι ιστολάς nem a Páltól eredő valamely állítólagos íilippibeli, de elveszett iratokra, hanem átalában véve Pálnak többi — Polykarpos által szintén ösmert — leveleire szolgáló jelzés. Igazolják ezt hivatkozásai ós utalásai, p. o. c. 4 : εντνγχανονσας αδιαλείπτως περί πάντων cf. 1. Thess. 5

1

7; c. 5 : και ο'&ιε πόρνοι, οί:τε μαλακοί, ούτε άρσενοκοίται βασιλείαν ΰευν κληρονομ/ΰουσιν cf. 1. Kor. 6

9 ίο! C. 6: και πάντας δει ηαραατηναι τω βηματι τον Χρίστου και εκαστον υπέρ εαυτόν λόγον δούναι cf. R. 4

10 1

2 ós 2. Kor. 5 ίο ; C. 4: άρχη πάντων γαλεπών φιλαργυρία· είδότες ο υ ν, ότι ουδέν εισψέγ/.αμεν εις τόν ν.όσμον, αλλ' ουδέ έξενέγν.ειν τι ί'χομεν, όπλιοώμε&α το'ις οπλοις της δικαιοσύνης cf. 1. Tim. 6

7 1

0 etc. ί) Tapias hierapolisi püspök, Eirenaios szerint (V. 33) 3

Ιωάννου μέν ακουστής, Πολυκάρπου δέ εταίρος γεγονώς Pergamosban szenvedett vértanúi halált 163-ban. Öt könyvből álló görög nyelvű munkája λογίων κυριακών έξύγησις csak gyér töredékekben maradt fön. Nyilatkozata és véleménye azonban a kánoni irodalom időrendi megállapításánál nem sokat nyom a mérlegben, egyfelől azért, mert δ a szóbeli hagyományokat, hallomás után szerzett értesüléseket a hiteles írott forrásoknál többre becsülte, tehát kritikai érzéke nem volt; másfelől azért, mert a chiliasmusról dajkamesékbe való képzelgős ötleteket regélt, mint valami együgyű, hiszékeny, jámbor atyafi (Euseb. h. Θ. 111. 39: σφόδρα γάρ τοι σμικρός ων τόν νουν). Az apostolok félreértett nyilatkozatait és a mondaszerű szájhagyományokat kútfőkűl fogadván el, azokat a maga naiv észjárása szerint kiszínezte, a mi miatt történeti megbízhatóságra igényt nem tarthat. így ρ. o. Eirenaios feljegyzése szerint azt képzelte, hogy a halottak feltámadása után ezen a világon olyan ezeréves ország fog fönállani, a melynek a termő talaján a szőlőtőkék tízezer venyigét hajtanak, minden venyigén tízezer ág, minden ágon tízezer galy ós minden galyon tízezer szőlőfürt lesz és minden fürt huszonöt liter bort ereszt; hasonlatosképen egy-egy búzaszemből tizezer kalász nő ós minden kalászban tízezer mag lesz stb. Ennek és más ilyes mesés előadásnak azzal igyekezett hitelt szerezni, hogy tanúbizonyságul János apostolra és a korabeli öreg emberek elbeszélésére hivatkozott. Csalatkozbatatlan