Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 9 tekintély volt rá nézve a ζώσα φωνή. Ezen az alapon közli a Márk evangéliomára vonatkozólag is azt a hagyományt, mely szerint „Márk, a Péter tolmácsa azt, a mire emlékezett, pontosan leírta, de nem sorrendben, a mit Krisztus mondott vagy cselekedett; mert sem nem hallgatta az Urat, sem nem őt követte, hanem — a mint mondva vala — Pétert, a ki a szükséghez képest tartotta tanításait, de nem akarta rendszeresen összeállítani az Úr beszédeit. Márk tehát nem hibázott, mikor egyetmást úgy írt le, a mint reá emlékezett. Csak egy dologra ügyelt, hogy t. i. abból a mit hallott, semmit el ne hagyjon, vagy azt meg ne hamisítsa." Mátéra vonatkozólag meg azt a nyilatkozatot teszi, hogy „Máté héber nyelven szerkesztette meg az Úr beszédeit, kiki pedig azokat úgy tolmácsolta, a mint tudta." Ugyanő János és Péter első leveléből idézeteket használt föl. Mindezek a kritikai megrostálás után fogyatékosaknak és homályosoknak bizonyúlt papiasi nézetek legalább is érnek annyit, hogy a jelzett kánoni iratoknak már abban a korban való elterjedettségét és tekintélyét igazolják. r

t) Tárgyunkra vonatkozólag nagy fontosságú a 130 és 160 közt eső időben görög nyelven szerkeszett Λιδαχή κυρίου διά των δώδεκα αποστόλων

, melyet Bryennios Philotheos nikomédiai archimandrita egy konstántinápolyi kolostor könyvtárában fedezett fel és tett közzé Konstántinápolyban 1883. Ez az ős keresztyén okmány azért nagy jolentőségű, mert belőle megösmerhetjiik az ős keresztyén egyház átalános érvényű erkölcsi parancsait (c. 1—6) ós a keresztségre, imádkozásra, vasárnap megszentelésére, úrvacsorára, bűnbánatra vonatkozó rendeleteket (c. 7-15). Már alexandriai Kelemen idézi (Strom. I. 20) és nagy tekintélyű iratnak tartja, annál inkább, mivel ^e kompendium szerzője az olvasókkal közölt intelmeit az Úrra való hivatkozással (9, 5: περί τούτον εϊρηκεν ό κίριος, 8,2: ώς έ·/.έλενσεν ό κύριος) hangsúlyozza. Α kánoni iratokból közvetetlenül merített tételek nincsenek ugyan benne, de azok tartalmának ösmeretét feltételezi, a mire vall a κατά τό δόγμα τον ευαγγελίου (11, 3) és ως ί'χετε έν τω εναγγελίφ τοϋ κιρίου ημών (15, 4) megerősítési utalás. Ezen kívül páli kifejezéseket ρ. ο. μαράν ád-á, κενόδοξος, αίσχρόλογος, οργίλος, αυθάδης oly nagy számmal használ, hogy az apostol leveleinek átaiános elterjedését ezen az alapon is igazoltnak tekinthetjük. Irodalom. Didache. Ed. Bryennios. Constantinopel 1883. 0. v. Gebhardt u. A. Harnack, Texte und Untersuchungen zur Geschichte der altchristlichen Literatur. Bd. II, 1. 2. Leipzig 1884. Schaff Ph., The teaching of the 12 apostles in the original, w. translations and discussions of post-apostolic teaching baptism worship a. discipline. With illustr. a. facsim. of the Jerusalim msc., with portr. of Bryennios. New-York 1885. Eeron J., The church of the Sub-