Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

A pietismus paedagogikája. — Kiváló tekintettel a magyar pietista nevelőkre. — V. A tanítóképzés Francke tanintézeteiben és a pietista tanítók jelleme. Franckenak saját intézeteiben is igen sok tanítóra volt szük­sége. Ε mellett <5 tágabb körű magasztos feladatának ismerte, hogy az egész világot is eláraszsza jó keresztyén tanítókkal. Anyagi eszközökkel a tanítók díjazására igen szerény mértékben rendel­kezett. De kész tanerőket sem talált, mert hisz ő előtte nem volt szakoktatás. A tanítók képzésének és eltartásának is tehát valami új és olcsó módját kellett az ő bámulatosan sokoldalú és gya­korlatias elméjével kitalálnia. És az adott viszonyokhoz képest ez is fényesen sikerült neki. Comenius, mint láttuk, nem akarta, hogy lelkészjelöltek legyenek a tanítók. Az <5 gondolkodása mindig következetes. Paedagogiai és pastoralis okokból akarta a két állást egymástól különválasztani. Hisz az ideális állapot bizonyára az lett volna, hogy legyenek szakképzett tanítók, a kik egész életüket az isko­lának szenteljék, ne pályázzanak tovább gazdagabb papi állásokra és a lelkészek is csak a felnőtteket gondozzák, mert egész embert kiván ez a munka is. De a szép ideális és következetes tervezetek s a gyakorlati kivitel között még nagy közbevetés vagyon, melyet neki sem sikerült áthidalni. Ott áll mint magas korlát a létező viszonyokban rejlő nehézség, a hangosan kiáltó non possumus. Comeniusnak sok szép terve sokáig csak papíroson maradt, ott is mélyen évtizedeken át elrejtve. Lelkészjelölt és nagyobb tanuló ne legyen a tanitó. Nagyon helyes, de hát ki legyen ? A tanítók, alkalmas, képzett és megbízható egyének hiánya, épen ez volt a nevelésnek egyik legnagyobb baja egészen a legújabb korig. Trotzendorf és Sturm óta mindenütt reá voltak utalva a rectorok, hogy az „öreg diákok" is segédkezzenek mellettük a tanításban. Bell és Lancaster a művelt Angliában még a XIX. század elején sem talált más kisegítő eszközt. Miért ne nyúlt volna ehhez tehát Francke, midőn ő nem is középiskolai tanulókat, hanem általa jól ismert, szigorúan megválogatott egyetemi hallgatókat, és pedig lelkészi pályára készülő, tehát komolyabb jellemű theologusokat, sokszor már a 30-ik év felé közeledő férfiakat alkalmazott taní­tótól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom