Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

Λ pietismus paedagogikája. 71 Már 1695-ben kapott Francke egy alapítványt szegény studensek számára. Ennek kamatait eleinte készpénzben osztotta ki hetenként 4—12 garasával. A mint a tőke más adományokkal is gyarapodott, készpénz helyett 1696 óta a mensa academica régi formájának az u. n. szabad asztalnak (Freitisch) jótéteményében részesité őket. Már az első évben 24, a másodikban 42, később közel 150-en is étkeztek az árvaházban. A segély ily alakban többetérő volt s Francke azért is jobbnak tartá, mivel a bejáró fiatal embereket jobban megismerhette s magokviseletét is ellenőrizhette. A szabad asztalért a theologusoj^, hogy hálájukat bebizonyíthassák, valamely szolgálatot is tettek. Igy kéziratokat másoltak, a nyomdában a correcturát végezték, vagy Francke egyetemi előadásait és templomi prédikációit jegyezték le az előadás nyomán, mert rendszerint rögtönözve beszélt (Spenerrel ellentétben, ki mindig gondosan készült.) A gyorsírászat történetébe illő adat az az ügyes, leleményes módszer, melyet Francke az élőszóbeli előadásnak hű és gyors lejegyzésére ajánlott. Tizenhat egymás mellett ülő tanulót bízott meg az Írással. Ezek mindegyike előtt sorszámokkal ellátott külön-külön füzet állott. Mindegyik iró sorrendben csak egy-egy mondatot — a mennyit emlékezetében megtarthatott — vetett papírra s szomszédját egy oldallökéssel figyelmeztette, hogy a következő mondatot már ő jegyezze. Igy ment ez végig s azután élőiről ismét újra kezdve. Ε sorszámos részletjegyzésekből állították azután össze az egész beszéd szövegét. Francke beszédei, különösen a Lectiones paraeneticae ily módon maradtak fenn az utókor számára. (Richter, Paed. Bibi. 350—351.1.) De a szabad asztalt élvezők közül mások ennél fontosabb tisztet töltöttek be, tanítottak az elemi és középiskolákban. Francke e célra a theol. hallgatóknak a java részét válogatta ki. Egyesek az ő intézeteiben kaptak lakó szobát is, de ezért némi lakbért fizettek s a fűtésről és világításról is maguknak kellett gondoskodniok. Eme tanítva tanuló praeceptorai részint az elemi, részint pedig a középiskolákban tanítottak; amazok voltak a praeceptorum seminarium, ezek pedig a seminarium selectum tagjai. A seminarium praeceptorum tagjai napi két órán tanítottak az árvaházi elemi iskolákban. Ezek rendszeres elméleti szakoktatásban, — talán valamely külön tanintézet körében — nem részesültek, hanem főként a „docendo discimus" útjára voltak utalva. Az elméleti szakoktatás hiányát mégis lehetőleg pótolták a Francketól írott és kinyomatott didaktikai és módszertani utasítások, melyek igen részletesek voltak és igen helyes paedagogiai elveket foglaltak magukban. Ma is nagy haszonnal forgathatók. Ezeket kellett a kezdő tanítóknak gondosan áttanulmányozniok és hiven követniök. Mikor a tanítók egymásnál hospitáltak, akkor is ez utasítások voltak kezeikben s ezekkel ellenőrizték a tanítást.