Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével

6 Marton Lajos. tatván az Isten szava: legyen világosság! Vagy talán testileg is hangzott az Isten szava, és pedig a testi teremtmény által ? Ha igy van, milyen nyelven hangzott az Isten szava — hisz akkor még nem is volt több, csak egy nyelv, de hát ez az egyetlen miféle nyelv lehetett? - ős ki volt az, a kinek meg kellett hallani ós érteni? Vagy talán e szózat értelme, nem pedig a testi hang Isten szava? És vájjon ez annak az Igének természetéhez tartozik-e, kiről a Ján. 1, s köv. szól? Ez azt mondja, hogy minden δ általa teremtetett, akkor tehát a világosság is. Tehát ez a szózat az örökkévaló Ige. És mi maga az a világosság, mely teremtetett? Szellemi, vagy testi? Ha szellemi, akkor az az első tökéletes teremtmény lehet, mely először égnek neveztetett, s most teremtőjéhez térvén, megvilágíttatott. És mért nem monda Isten : legyen ég és föld, miként a világosságnál ? Vájjon előbb össze akarta-e foglalni az írás az ég ós föld neve alatt az egész teremtettséget, hogy azután részletezze az egyes dolgok szerint, a miket teremtett Isten az ő Igéje által ? Avagy mikor már megvolt az anyag, akkor nem kellett-e rendezni, hogy teremtőjére alakuljon, hogy ne maradjon alaktalan, hanem bevégzett? Ez az Ige-Istenhez való térésben történt meg, ki princípium, mert benne kezdődik a világ, még mint lendezetlen, de Ige is, ki által a rendezetlen anyag rendeztetik. Benne van nemcsak a lét, hanem a boldog ós tökéletes lót is. A teremtmény pedig, még ha szellemi is, magában alaktalanúl, azaz balgán és nyomorultul él, csak ha ő hozzá megtér, akkor alakíttatik Isten Igéjére, hogy bölcsen és boldogan éljen. A szellemi teremtményt folyton hívja magához az ő princípiuma, az örök bölcsesség, az Ige titkos inspiratiovai. Ezért felelte, mikor kérdezték, kicsoda: „Princípium, quia et loquor vobis." (Ján. 8, 25)· Az Ige az Isten szava, tehát egyenlőkorú a szóló Atyával, kinek szeretete nem szükségből, hanem jótékonyságból árad a világra. Ezért mondja az írás még a világosság teremtése előtt, hogy az Úrnak lelke lebeg vele a vizek fölött. A mivel akár pusztán az anyagot akarta megnevezni, akár bizonyos szellemi életet akart jelölni, mely már a conversio formája előtt ott lebegett, fölötte lebegett mindenképen az Isten lelke, az ő jóakarata, hogy ne csak teremtessék, hanem fenn is maradjon, a mi teremtetett. Ezért mondja az írás a világosságról, aztán a többiről is : Látá Isten, hogy jó, a miben az isteni jótetszós nyilatkozik meg. A teremtésnek úgy kezdetén, mint bevégzésében már itt megneveztetik a trinitas, t. i. az 1—2. versben Isten = Atya, princípium = Fiú, a Spiritus Dei, mely a víz felett lebegett, = a Szentlőlek. Ugyancsak a világosság teremtésénél a Dixit Deus-ban benne van a Verbum Dei = Ige, ős a Verbi gene-