Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
64 Marton Lajos. igy szokták gáncsolni a manichaeusok: Mimódon teremtette meg Isten kezdetben a mennyet és földet, ha még a föld is invisibilis et incomposita volt ? Erre azt feleli, hogy az előtt volt ilyen, mielőtt Isten a dolgoknak formáit helyeik elrendezésével megállapította. A következő mondatnál: Et tenebrae erant super abyssum — azt kérdik, hogy hát sötétségben volt Isten, mielőtt a világosságot teremté. Nem volt, — mondja Aug. — mert van egy más világosság is, melyben Isten lakik, melyről Ján. 1, 9. szól, melyet azonban csak az Istenhez térők látnak meg. Hogy honnan eredt ez a sötétsóg, talán öröktől fogva van, ezt a kérdést azzal a kijelentéssel vágja ketté, hogy a sötétség tulajdonkópen nem létező negatívum, a világosság hiánya. „Et spiritus Dei superferebatur super aquam". Tehát a víz az Isten lelkének lakása volt? kérdik a manichaeusok. Ép oly kevéssé, feleli Aug., mint a föld a fölötte lebegő napnak lakása. Nem is térbelileg gondolandó ez, hanem láthatatlan magasságának potentiája által. De a víz teremtéséről eddig szó sem volt, vetik közbe, honnan eredt tehát a víz ? A víz csak azt az első anyagot, a chaost jelenti, melyből minden előállt, mely épen ezért égnek, földnek, abyssusnak, viznek neveztetik itt; viznek épen annál több joggal, mert minden, a mi a földön születik, akár állat, akár növény, a nedvességtől kezd formálódni és tápláltatni. A 3. v.-ben a világosság teremtését nem szokták gáncsolni, de már ezt igen: „et vidit Deus lucem quia bona est". (4. v.) Hát nem ismerte Isten a világosságot vagy a jót? — Ε szavak csak az Istenben ólt eszme tökéletes kivitelét s Istennek e fölött való megelégedését akarják a mi gyengeségünknek megfelelőleg kifejezni, mondja Aug. (3—8. fej.) De talán elég is e dogmatikus és polemikus ízű magyarázatból, mely az ellenfél ellenvetései által irányittatik. Vessük inkább össze a De Genesi ad litteram (12 k.) megfelelő helyével, mely mű betűszerinti (id est non secundum allegoricas significationes, sed secundum rerum gestarum proprietatem, Retr. II. 24.) magyarázatot igér. 1) dítja a Vetus Latina a Septuaginta αόρατος χα\ άχαταοχεναατος-a. után, az eredetinek meg nem felelőleg. *) A De Genesi ad litteram imperfectus (liber) is ilyen. Irta 393 táján. A Retract. I. 18-ban megjegyzi, hogy mivel a De Gen. c. Man.-ban inkább allegorikus magyarázatot adott, megpróbálta ugyanazt a szöveget szószerint is értelmezni, de e kísérletét oly nehéznek találta, hogy abbahagyta Művei retractatiója közben meg akarta semmisíteni, de mégis meghagyta imperfectus jelzővel, hogy legyen mutatója a szentiratok magyarázatában való első kísérleteinek. Int, hogy inkább a De Genesi ad litteram c. 12 könyves munkáját olvassák, melyet már püspök korában írt. Ez az óriási kommentár is azonban csak a Gen. első három fejezetével végez, (az előbbi csak a Gen. I. 1— 26-tal) de közben egész dissertatiókat tart különböző themákról, pl. a
