Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 37 vívott tusái közben hangoztatott. Az apostoli iratokat egyenként Dei voces (Apol. 32), sermo divinus (de anim. 28), egyetemlegesen divina litteratura (de praescr. haer. 39), litt erae divinae (Apol. 39), scriptura divina (adv. Hermog. 31) néven nevezi s Mózes ós a próféták irataival azonos tekintélyű ihletett iratoknak vallja (de praescr. haer. 36). Az ő korában már az evangéliomok és apostoli iratok bezárt egységes kánont alkottak, a melyet ő a törvény és próféták kánoni gyűjteményével egybefoglalva totum instrumentum utriusque testamenti-nek nevez (adv. Prax. 20). Csakis nála fordul elő ebben a korban a bibliának instrumentum elnevezése, a mi jogi értelemben bizonyítékot, bizonyítási okmányt jelent. Minden egyes apostoli irat egy-egy instrumentum; van instrum. Joannis (de resurr. carnis 38), instr. Pauli (c. 40), instr. Actorum (adv. Marc. V. 2), a melyekből az igaz tan bebizonyítható. És ez azért van így, mert az evangéliom hirdetését az Úr közvetetlenűl az apostolokra bízta, a kiktől ered az evangelicum et apostolicum instrumentum (adv. Marc. IV. 2). Ezt a kánont védelmezi Tertullianus az eretnekek ellenében, a kik látszólag az egész szentírást használták, de valósággal hol megtoldották, hol megcsonkították tetszésök szerint (de praescr. haer. 38). Az Eirenaios ós alexandriai Kelemen által elösmert újszövetségi kánoni iratok authentiáját Tertullianus erélylyel védelmezi, tételeit érvelési, bizonyítási célból nyomósán döntőleg alkalmazza oly bőséges arányban, hogy magából a negyedik evangéliomból 200-nál több idézetet közöl. Irodalom. Noeldechen

, Tertullian. Gotha 1890. Schanz Martin, Geschichte der römischen Litteratur. III. Teil. München 1896. Neander Aug., Antignosticus, Geist des Tertullianus und Einleitung zu dessen Schriften. Berlin 1825. 2. Aufl. 1849. Hauschild, Grundsätze und Mittel der Wortbildung bei Tertullian. Leipzig 187»>. 1881. Noesselt J. Α., De vera aetate ac doctrina scriptorum quae supersunt Q. Sept. Tertulliani dissertt. III. Hai. 1757. Műveit kiadta Rigaltius Nie., Paris 1635. 2 voll. (Venet. 1744). Semler J. S., Hai. 1770. ss. 6 voll. Hoffmann J. G., Tertulliani, quae supersunt, omnia in Montanismo scripta videri. Vitemb. 1738. Gersdorf E. G., Bibliotheca patr. eccl. lat. selecta P. IV. V. Lips. 1839. Német fordításban kiadta Kellner, Köln 1881. Thascius Caecilius Cyprianus pogány eredetű szónok, 245-ben lett keresztyénné, azután presbyterré, 248 vagy 249-ben püspökké s 258-ban múlt ki vértanúi halállal. Legrégibb életrajzát a környezetében működő Pontius diakónus írta meg, dicsőítvén a példás életű és kiváló buzgóságu püspököt, mellőzvén azonban irodalmi tevékenységének ismertetését. Hieronymus (de vir. 111. 67) rövid vázlatából is csak annyit tudhatunk meg, hogy „Cyprianus Afer primum gloriose rhetoricam docuit, suadente presbytero Caecilio, a quo et cognomen sortitus est, Christianus factus omnem substantiam suam pauperibus erogavit, ac non post multum