Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

34 Dr. Erdős József. Quintas Septimius Florens Tertullianus (szül. 160 körül) az os egyház herosa, a legjelesebb keresztyén latin írók között mind kor, mind érdem szerint az első helyet foglalja el (m. h. circa 220). Ifjú korában mohó buzgósággal tanulmányozta a bölcsészetet, történelmet, archaeologiát, főképen pedig a jogi tudományokat és szorgalmasan gyakorolta magát a szónoki előadásban. Érett férfi korban lett keresztyénné; Rómában hosszú ideig tartózkodott s presbyterré lőn Karthagóban. Komoly mély gondolkozása, heves merev jelleme, a keresztyénség terjesztéséért lángoló buzgósága, szellemi energiája és csapongó phantasiája nem talált kellő kielégítést a meglevő egyházi rendszerben s midőn Viktor római (13.) püspök (185- 197), a 150 táján föllépett s különleges kijelentéssel dicsekedő, e mellett minden földi gyönyört megvető ós a világ végét s a chiliasrnust közel levő eseménynek hirdető Montanas híveit az egyházból kizárta: Tertullianus vódelmökre kelt s enyhébb modorban maga is montanistává lett 201-ben. Az ő avatott írói tolla tette a latin nyelvet a keresztyén eszmék, gondolatok ós igazságok kifejezésére alkalmassá; vele kezdődik a még akkor afrikai provincialismussal és jogi kifejezésekkel elegyített latin egyházi nyelv későbbi kialakulásának korszaka s a nyelvvel együtt az egész latin egyháznak a görög egyháztól való függetlenítése és önállósága. A mint ugyanis a görög nyelv a nyugati egyház közhasználatából eltűnt, ezzel a nyugati tudósoknak a keletiek theologiai tudományossága iránt idáig táplált élénk rokonszenve és érdeklődése is megcsappant, a minek további következménye az lett, hogy a nyugatiak a philosophiát lenézték ós a kánon eredeti nyelvének nem tudása miatt exegesisök is tökéletlenné lett. Az eszményesítő elmélődő görög szellemmel ellentétben nyugaton a latinoknál a realismus, a jogszabályok és külső egyházi intézmények gyarapítása és a dogmatikai stabilitas szemlélhető. Tertullianus rendkívül termékeny és tartalomdús író volt. Számos műveiben nyomról-nyomra fölismerhető az ő egyéni eredetisége, szenvedélyes természete, a színtelen egyoldalú felfogástól idegenkedő határozott egyenes, sőt gyakran szertelenségbe átcsapó független gondolkozása és tartózkodás nélkül való véleménynyilvánítása. Stylusa cikornyás, kacskaringós, hatásvadászó, sohasem egyszerű, nem tiszta, nehezen érthető; szúrós antithesisek, rideg szójátékok tarkítják az előadását; mindamellett szerfölött vonzó eredetiségéért, gondolatgazdagságáért, a legelvontabb fogalmakat is megfelelő kifejezésekkel előterjeszteni tudó talentomáért méltán tarthatjuk őt elsőnek a latin egyházi írók között. Műveit Neander nyomán, miként Schanz is teszi, három csoportba osztjuk,