Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda

304 Dr· Antal Géza. valószinütlensógek felszámítása képes volna köteteket megtölteni. Hasztalan tekintünk körül a történelemben valami után, ami ehhez a Napoleonhoz s az ő sorához csak távolról is hasonlítana. Csak δ maga állítható párhuzamba önmagával De hát olvassuk csak az Iliászt. Itt is megtalálunk mindent, ami Napoleon történetét jellemzi, a nagy hasonlíthatatlan hőst, a hirtelen átmenetet a szörnyű vereségről a dicső győzelemre s egyáltalán mindent, ami hiányzik a való történetben, melyben csak természetes okok s nem a mondavilág csodásan közbelépő istenei szerepelnek. A Napoleon legenda történelmi volta ellen szól továbbá csodaszerüsége. Ha Napoleont legyőzik, veresége oly rögtöni és oly teljes, hogy egyáltalán nem lehet újra feltámadására gondolni, legalább is a történelmi események folyamában, ahol minden a lehetőség szerint történik. De ha a legendának szüksége van arra, hogy újra feltámassza, ez is oly gyorsan ós tökéletesen megtörténik, mintha csak Merlin varázspálcája szerepelt volna. Napoleon benyomul Oroszországba s a tél megsemmisíti rettenetes seregét. Néhány hónap múlva egy époly nagy és félelmes sereg élén áll, melyet az ellenség Lipcsénél tesz tönkre. Az Egyptomban tönkrement sereggel együtt már ez a harmadik, melyet elveszít. A jólelkű franciák egy negyediket is szolgáltatnak neki, mellyel a szövetségeseknek Franciaországban ellenáll. Legyőzik s Európa fejedelmei elbai herceggé teszik, ami határos lett volna az őrültséggel, ha valóban megtörtént volna. Amint most Franciaországba visszatér, a franciák ismét tárt karokkal fogadják s megkapja az ötödik sereget, amelyet Waterloonál elveszít. Hogy az ostoba franciák ne adhassanak neki még egy hatodik sereget is, egy távoli szigetre kell öt küldeni s ott idegen csapatokkal őriztetni. Mindez nem más, mint csoda, a természeti törvények áthágása. Mert nemcsak a fizikai történés terén vannak természeti törvények, vannak ilyenek az erkölcsi történés terén is. Felhozhatná azonban valaki: miért ne lehetne ennek az embernek története teli csodákkal ? Nem történtek-e különben is csodák? Ki tiltja meg nekem, hogy itt fel ne tegyem a gondviselés csodás közbelépését valami cél végett, amint azt különben is fel szokták tenni az emberiség jólétéért, vagy hogy megbüntettessék? Nos, nekünk nincs kifogásunk az ellen, hogy ennek lehetőségét elismerjük. De ha itt csoda történt, akkor mindazokkal együtt, akik hisznek a csodában, fel kell tennünk azt is, hogy csodák csak akkor történnek, ha erre megvannak a rendkívüli indító okok. Ezért hangoztatjuk továbbá a következő kérdést: Mi a különös indító oka, vagy egyáltalán alapos oka azoknak az eseményeknek, amelyeket Napoleonról s az úgynevezett napoleoni korról elbeszélni