Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda
Jézus élete és a Napoleon legenda. 305 hallunk? Talán Európa akkor nagyon gyönge volt s a barbárság állapotában leiedzett? Hasonlított talán a perzsa birodalomhoz Nagy Sándor korában, hogy egy ember ily óriási hódításokat tehetett s ily hatalmas birodalmat alapíthatott ? Korántsem ! Európa a legmagasabb civilizáció fokán állott s erőteljes, fegyverekben hatalmas népek által volt lakva. — Vagy megmagyarázható a franciák vak ragaszkodása ez ember iránt ? Talán egy sor érdemes király utóda volt? Nemzetségét az átöröklött tisztelet megszentelte? Nem, mert azt mondják, hogy alacsony sorsból való bitorló volt s még csak nem is volt francia. — Vagy talán szelid, barátságos, alattvalói jóvoltáért aggódó uralkodó volt? Egyáltalán nem, sőt inkább úgy rajzolják, mint a leggonoszabb zsarnokot, mint olyan embert, ki szükség nélkül s tisztán csak a gyilkosságban s vóröntósben való kedvtelésből áldozta fel harcosai életét. Elég; bárhova forduljunk is, hogy oly körülményeket keressünk, melyek ezt a valószínűtlen történetet valószínűvé tehetnék, mindig csak olyanokra bukkannunk, melyek a valószínűtlenségét még inkább fokozzák. Kérdezzük végre, vannak-e közvetlen, okmányszerü bizonyítékok, melyeket ma is mindenki, akinek erre kedve és ideje van, megtekinthet s melyek bizonyítják, hogy a meseszerű Napoleon számára Franciaország 1795—1815-ig terjedő történetében nincs hely? Ilyen bizonyítékok vannak százszámra s ezek a párisi levéltárakban minden kutató számára hozzáférhetők. Már fentebb láttuk, hogy XVIII. Lajosnak 1814 és 15-ben sikerült törvényes intézkedésekkel a rendet Franciaországban helyreállítani. Ezek a törvények, mint tudvák, restaurációi rendeletek neve alatt jelentek meg. Ezen rendeletek mindegyikét a király sajátkezüleg irta alá. 1814-ben e szavakkal: „Uralkodásunk tizenkilencedik esztendejében Louis". És 1815-ben: „Uralkodásunk huszadik esztendejében Louis." De ha Lajos 1815-ben már 20 esztendő óta uralkodott, akkor 1795-ben kellett kormányra lépnie. Hol marad hát hely Napoleon regeszerü konzulátusa és császársága számára. Persze vannak egyesek, kik azt állítják, hogy Lajos így irta alá az okmányokat, pedig csak 1814-től kezdve uralkodott s akkor is megszakításokkal. De hisz ez esetben őrültnek kellett volna lennie, ami pedig mindannak ellenmond, amit mi egyébként erről a nyugodt, jóindulatú emberről tudunk. Minisztere is, egész népe is gyógyíthatatlan őrültségben szenvedtek volna, ha ilyen hallatlan komédiajátszást elnéztek volna. Már pedig azt, hogy egy egész nemzet s hozzá még egy olyan, mely kétségkívül a föld első kulturnépei közé tartozik hirtelen megőrüljön, ezt elhinni csak olyan emberek kívánhatják tőlünk, kik a Napoleon legendát igaznak tartják. Theol Szaklap. VI «rf. 20