Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

2 Dr. Erdős József. Úr szavaira ρ. ο. 1 Thess. 4,

5 v. ö. Mt. 24

3

1; 5 2 v. ö. Mt. 24

4

S; Gal. 5 1

4 v. ö. Mt. 22 39 ; 1 Kor. 7 1

0 v. ö. Mk. 10 9 etc. Habár tehát teljesen hű és a valósággal egyező az az előadás, amelyet Lukácsnál olvasunk (Ev. 1,), hogy t. i. sokan igyekeztek rendbefoglalni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek az első keresztyének körében történtek: mindamellett még akkor jóval kevesebb volt az írók száma, mint később, így az aránylag gyér kéziratok nyomán az apostoli gyülekezetekben ugyanazonos tartalmú hiteles szöveg került közforgalomba ós az apostoli iratok authentiája ellen még akkor semmi kétség sem merülhetett föl. Csakhamar azonban az apostolok elhalálozása után elkezdtek mesélni és irogatni egyes hivatatlan emberek, részint keresztyénellenes szándékkal, részint pedig, hogy valamelyik tekintélyes apostol neve alatt a saját magok fércműveit a hivek közé becsempészszék. Hieronymus feljegyezte (Catal. c. 7.), hogy egy kisázsiabeli presbyter a Pál apostol neve alatt akarta terjesztgetni, még János apostol életében, tehát az első század végén, azt az általa szerkesztett iratot, amelynek evangéliomellenes tartalmáért hivatalától megfosztották. Az ilyen erélyes elbánás ellenére is számos apokryph evangéliom ós acta burjánzott föl, úgy hogy a második ós harmadik századból számtalan legenda, rege, naiv elbeszélés maradt fön, amiknek a tárgyát Jézus ós az apostolok életével hozták kapcsolatba az illető névtelen szerzők. Ennek következtében égetően sürgőssé ós szükségessé vált a valódi apostoli ihletett iratoknak megőrzése, egybegyűjtése és az utókor számára leendő biztosítása. Az újszövetségi iratoknak, mint szabályozó tekintélyű okmányoknak már az apostoli korban való egybegyűjtésére nézve a legrégibb adat 2 Pét. 3

1

G-ban olvasható, ahol is az apostoli szerző eme szavai [Παύλος] ώς v.aí év ιτάσαις ταΐς επιστσλαΐς és ώς γ.αΐ τάς ληιηάς γραφάς nyelvészetileg tekintve azt igazolják, hogy már akkoriban nem csupán Pál leveleiről, de ezeken kívül még más iratokról is biztos tudomása volt a, keresztyéneknek, amit megerősít szerintem 2 Pót. 3

2 is ezzel az intéssel: Mvrjadi

tvai των προειρημένων ρημάτων νπό των αγίων προφητών v.al τις των αποστόλων υμών εντολής τον χνρίον. Az azonban, amit Photios konstantinápolyi pátriárka a 9. század közepén gondolt (Bibliothekájában cod. 254), hogy nevezetesen az újszövetségi kánont János apostol állapította meg és zárta be, történelmileg igazolva nincs; úgy látszik, hogy ő félreértette Eusebeios abbeli feljegyzését (hist. eccl. III., 24), mely szerint a synoptikus evangóliomokat János apostol egészítette ki, akinek apokalypsise egyszersmind a bibliai kánont berekesztő irat volt már a legrégibb idők óta.