Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom. 3 Apostoli atyák. Feltűnő jelenség, hogy az apostoli korszakot nyomban követő félszázad alatt, az önálló irodalmi termelés mezején vajmi kevés eredménynyel találkozunk. Ez 50 esztendő alatt az apostolok közvetetlen tanítványai, munkatársai és utódai, t. i. az apostoli atyák az egyház fönmaradásának alapjait erősítgették, midőn az eretnek támadások ellenében az egyetemes kánont mint írott okmányokat védelmezték és újabb szellemi alkotások helyett a meglevő kincsek megmentésén buzgólkodtak. Közülök többen, t. i. a szorosabb értelemben vett apostoli atyák, irodalmilag is működtek, így nevezetesen: «) Barnabás

') νιος παρακλήσεως Act. 4

3

6 Pál apostolnak hű barátja és munkatársa, aki születése helyén Cyprusban múlt ki vértanúi halállal. Az első keresztyén század nyolcadik tizede végén, illetőleg a kilencedik tized elején görög nyelven írt egy levelet,

2) amelyet már alexandriai Kelemen a második század végén a szentíráshoz tartozónak tekintett, Origenes és Hieronymus meg authentikusnak ismert el. Eszmemenete, stylusa és célja hasonlít a kánonbeli Zsid. levélhez.

3) Teschendorf értékes felfedezése óta eredeti teljes szövegében mogvan ez az őskeresztyén nyelvemlék, amelyben az író, az általa ösmert Máté evangéliomából nemcsak több vonatkozó tételre útal (p. o. c. 7-ben Mt. 16 24-ro), hanem a bibliai idézésnél szokásos módon ős nyomatékosan egész mondatot közöl belőle a 4. fejezetben így : Προσέχωμεν ουν, μή nme, ώς γέγραπται., ηολλοί Υ

,λητοί, ολίγοι δέ εκλεχτοί, εύρε&ώμεν Mt. 20

1

6 22

1

4. Ugyanő nála az έλΰεΊν εν σαρ·/ι (c. 5. ν. ö. 1 Ján. 4 2), a <ρανεροΐσ$αι Χρίστου (c. 6, 9, ν. ö. 1 Ján. 1 , 3

5 8), az Úr bennünk lakozása -/.ατοι-λεΊν εν ί;μϊν (c. 6, 14, ν. ö. Εν. 1 ,

4), valamint a feltámadás napján való ψανέρωσις után történt άναβαίνειν (c. 15 v. ö. Ev. 20

)

7 21 János iratainak gondos ösmerését feltételezi. Sőt jól ösmerte az Actát is, hiszen a 19. fejezetben ez a tétel κοινωνήσεις εν jiäoi τί[ πλησίον σον και ουκ έρεϊς ίδια είναι nyilván Act. 4

32"

γθ emlékeztet, viszont c. 15ben τοντο λέγει σήμερον ημέρα εσται ώς χίλια ετη 2 Pét. 3 8 visszhangja, nem is említve a Pál leveleiből aránylag nagy számmal alkalmazott tételeket. Mindez azt igazolja, hogy az első század bezárulta előtt már, Mt. és az ezzel egyetemben szentiratúl elfogadott többi három evangéliom, valamint az apostoli levelek kánoni tekintélyű okmányok voltak. β) Római Kelemen, Pál apostol tanítványa, (Irenaios ') G

M

. Η. Haverkorn van RyseivyTe, dissert. de Barnaba. Arnhemiae 1835. ') Epist. Barnab. ed. Hilgenfeld, Nóvum Test. extra canon. receptum. Lips. 1866. Fasc. 2. ') Eaffay Sándor, Újszövetségi Apokrifusok. Pozsony 1906. 1*