Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána
258 Dr. Kováts J. István. A nirvána igazi értelmet csak úgy állapíthatjuk meg, ha magunk elé állítjuk azt a keleti világot és annak tükrében vizsgáljuk a buddhizmus végcélját: a nirvánát; vagy ha a buddhizmust mint a brahmanizmus reformációját vesszük szemügyre; végül ha a nirvána értelmét a buddhizmus megigazulást tanából kifolyólag vizsgáljuk. Lássuk a buddhizmus végcélját: a nirvánát a keleti világ tükrében. India levegője egészen más mint a miénk! Mint Oldenberg is mondja: „India tikkasztó csöndjében a gondolatok máskép nőnek és mássá lesznek, mint nyugat légkörében. Talán meg lehet ott érteni azt, ami itt nehezen megérthető". 1) Pantheisztikus, sőt világtagadó (akosmistikus) világnézet jellemzi azt a forró keleti világot. Ez a világ fölfogás azt követeli az emberektől: ne gondolkozzanak, ne érezzenek, ne akarjanak, ne cselekedjenek semmit. Nem egyéb ez a világnézlet mint tétlenség, az élet megtagadása: a lassú halál. Ez a pantheisztikus és világtagadó világnézet a brahmanizmusban még nincs egészen következetesenkörösztülvíve, csak a buddhizmusban. A keleti forró égalj fiai nem tudnak úgy örvendezni az életnek, mint mi, keresztyének. Míg a keresztyén lélek előtt az élet „a legszebb adomány, amelyet a Gondviselés az ember számára nyújthatott, mert segít megérteni a halált az 5 titkaival ős ígéreteivel együtt", 2) addig India fiai előtt az élet a fájdalmak, szenvedések, gyötrődések forrása. Az örömök is csak látszólagosak, mert újabb kínok forrásai. Éppen ezért félnek, irtóznak, sőt undorodnak az élettől! Gondolatvilágukra mint valaminő sötét felleg borul a kiapadhatatlan pesszimizmus. Az ó-világ nagy bölcseinek, avagy az új- és modern kor sötét színben látó bölcsészeinek föltüntetni: „Bölcsek, kik senkinek sem okoznak fájdalmat, kik testüket mindig fékentartják, az örök helyre vándorolnak; ki odajutott, szenvedésről mit sem tud" (225 vers). Viszont az ötödik Nikáyához tartozó s Buddha életének fontosabb forduló pontjairól szóló 82 rövid dalt tartalmazó Uddndban találunk olyan helyet is, mellyel éppúgy érvelhetünk az egyik, mint a másik nézet mellett: „Tanítványok! Van egy hely, hol sem föld, sem víz nincs, sem világosság, sem levegő, sem térbeli-, sem észbeli végtelenség, sem semmiféleség, sem az előállás, sem az elő nem állás alul való mentesség, sem ez a világ, sem a más világ, nap, hold. Ezt tanítványok sem jövésnek, sem menésnek, sem állásnak nem nevezem, sem halálnak, sem születésnek. Alapnélküli, folytatásnélküli, megállásnélküli ez: ez a szenvedés vége" (VIII. 1.). Ez — amennyiben egyáltalán érthető — hely is, meg nem is ! *) i. m. 317 1. Az éghajlatnak eme „kimerítő és tikkasztó hatására" Bunsen is útal a buddhizmusról szólva. L. Gott in der Geschichte II. k. 145 1. *) St. Hilaire i. m. 25 1.
