Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána

A Nirvána. 259 pesszimizmusa eltörpül az övék mellett! Ezeké inkább csak sötét világfájdalom, mely az életet kevésre becsüli s nem retteg attól a gondolattól, hogy megváljék tőle: a buddhizmus pesszimizmusa már életundor. A görög-római, a reneszszánszkorbeli s a modern bölcsészek az életet és annak örömeit nem veszik semmibe: a buddhizmus egyenesen megveti s az ember ellenségeinek tartja azokat, melyek ehhez a nyomorúságokkal teljes földi léthez kötözik és újraszületésre csábítják. A buddhizmus a legsötétebb pesszimizmus. Mint Kellogg mondja : „egyike a pesszimizmus legengesztelhetetlenebb és legkevésbbé enyhíthető rendszereinek, melyeket az emberi értelem az istentagadás sűrű ködében . . . valaha alkotott".

1) A buddhizmus már nem is pesszimizmus, hanem inkább nihilizmus. „Semmi más tan nincs a buddhizmus egész metafizikájában — mondja St. Hilaire — mint a nihilizmus".

2) India népeinek életfölfogását egy fantóm: a lélekvándorlás tana teszi ily kétségbeejtően sötétté. Ez ott kisórt már évezredek óta kelet majdnem mindnem vallási rendszerében. Fixa idea szerűleg nehezedik lelkükre az a hit, hogy az élet nem szűnik meg a halállal, hanem jó vagy gonosz voltunk szerint más és más alakban évszázadokon, sőt évezredeken át folytatódik. Mint Püeiderer mondja: „A lélekvándorlás, mely az élet kínjait örökösíti, az ind bölcselkedésnek annyira elmaradhatatlan, szilárd alaptétele, hogy még a legeretnekebb Sánkhya bölcsészeinek sem jutott eszébe azt kótségbevonni és a buddhista üdv- vagy váltságtannak annyira lényeges dogmatikai előföltétele, mint az eredendő bűn a keresztyén hittannak".

3) Buddha a folytonos újjászületés gondolatát az emberi élet köréből az egész világ egyetemre átviszi. Szerinte nemcsak az emberiség, hanem az egész világ rendszer résztvesz ebben a folytonos elpusztulásban és újraszületésben. A föld is számtalanszor elpusztul hol tűz, hol víz, hol szél által ós azután újabb, meg újabb alakot ölt.

4) Újabb generációk támadnak a földön, de azoknak ugyanaz lesz a sorsa, mint az előzőknek. Azok is szenvednek, gyötrődnek, míg egy újabb katasztrófa ismét el nem söpri a földet .... Ez a tan valóban elviselhetetlenné teszi az élet gondolatát is! Csuda-e, ha a buddhista úgy vágyódik a földi lét kötelékeiből szabadulni, mikor az rá nézve nem egyéb, mint a szenvedéseknek, fájdalmaknak meg-megújuló alakban való szakadatlan ismétlődése?! Csudálhatjuk-e, ha borza») i. m. 266 1. ') i. m. 14 1. ') Das Wesen der Religion II. k. 219 1.; id. Kovács Ο. i. m. 113 1. 4) L. bővebben S. Hardy. Manuel of Buddhism II. kiad. 5 1. 18*