Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána
A Nirvána. 257 mint valami örök boldogság helyét tüntették föl. Abban nem tévedtek, hogy a nirvánába jutás nem tételezi föl a megsemmisülést; de tévedtek abban, hogy nem látták, miszerint a buddhista nem elérni kiván valamit, hanem szabadulni vágyik valamitől! Ezt a két fölfogást mintegy áthidalja Max Müller-nek és Oldenberg-nék. a nirvána kettős jelentését valló nézete. Az δ fölfogásukban szintén van igazság is, meg tévedés is. Igazuk van abban, hogy a nirvána nemcsak az élet fájdalmaitól s az újraszületések kínjaitól való megszabadulást jelenti, de ezzel kapcsolatban valaminő boldog állapot elérését is; tévednek azonban abban, hogy a nirvána eme két elemét egyaránt örök tartamúnak vélik. A nirvána fogalma tényleg egy negativ s egy pozitív elemből áll. Ezek közül azonban csak a negatív elem: az újraszületésektöl való szabadulás örökérvényű, míg a másik, a positiv elem: a nirvána elérésével járó boldog állapot csak múló: a halál pillanatáig tart! Ezt az utóbbit sem Max Müller, sem Oldenberg nem látja tisztán! Ezért kutatják, mi van a halálon túl: örök élet, vagy örök semmi ? III. Sem Max Müller, sem Oldenberg nem tud megszabadulni attól a nyugatias fölfogástól, mely egy vallást örökélet nélkül el sem tud képzelni. Mi a buddhizmus eme legkiválóbb képviselőivel szemben is azt állítjuk, hogy a nirvánának semmiféle az örök élettel kapcsolatos értelmet, avagy mellékértelmet nem adhatunk. Az egyesegyedül az embernek olyan — akár még életében, akár halála pillanatában bekövetkező — állapotát jelenti, melyben az élethez és annak örömeihez való ragaszkodásnak a legkisebb vágya is kihal belőle s ez által az újjászületések borzalmaitól végkép megszabadul. De ezt az állításunkat csak közvetett érvekkel bizonyíthatjuk. Ugyanis a források kései eredete és többszöri átdolgozása folytán — miként rá is mutattunk —* a szentkönyvekbe sok egyéni vélemény s idegen vallásokból származó elemek vegyültek a századok folyamán és így azok alapján az egyik nézet éppúgy vitatható, mint a másik. A buddhista forrásokból éppúgy tudnánk érveket meríteni a mellett a fölfogás mellett, hogy a buddhistának csakugyan kellett hinnie az örök életben, mint a hasonló nézetet vallók fölfogása ellen. 1) ') így a Dhammapadd-ban, eme egyik legrégibb eredetű buddhista iratban is találunk egyes helyeket, melyek a nirvánát mint helyet látszanak Theol. szaklap VI. évf. 17
