Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána
256 Dr. Kováts J. István. bizonnyal nem nem létet: valami magasabb pozitívumot, melyre a gondolkozásnak semmi fogalma, a nyelvnek semmi kifejezése nincs. Ez a nehezen meghatározható „magasabb pozitívum" lenne a tökéletessé váltak élete a nirvánában a halálon túl. A nirvánának ezt a helyi értelemben vett második fogalmát támogatni látszik az a körülmény, hogy a nirvánát még a régebbi források is nemcsak mint a szellem bizonyos állapotát, hanem mint olyan helyet is említik, hol a megváltottak tartózkodnak. Oldenberg idéz is egyes helyeket a páli szövegből, melyeknek helyi értelme van. Igy többek közt a — már említett — Milindapanha hót helyét (268 és 320 1.), hol a nirvána az öröktől fogva való, örökkétartó és végtelen hellyel „coordinálva" fordul elő. 1) De azért fejtegetései végén még sem meri ezt a fölfogást döntőnek vallani: „. . . van egy út a teremtett világból a mérhetetlen végtelenségbe. A legmagasabb célhoz, vezet? A megsemmisülésbe vezet? A buddhista hit a kettő közti metszőponton áll. Az örökkévalóságra törekvő szív kívánságára nézve nincs semmiség, de viszont a gondolkozás számára nincs valami valóság(334—335 11.) Bár ebben a nehéz kérdésben Oldenberg tanár sem tud dűlőre jutni, mindamellett — tagadhatatlanúl — kiváló érdemei vannak néki is a nirvána értelmének tisztázása körül. Igy első sorban az, hogy talán minden előző kutatónál határozottabban mutatott rá arra a fontos körülményre, hogy a buddhista előtt egyedül az a cél lebeg, hogy a születésnek és elmúlásnak fájdalmakkal teli világából kiszabaduljon. S még ha tényleg a semmiségbe merülne is, avagy valaminő örök élet részese lenne is, nem a semmiségbe jutás, vagy az örök élet elnyerése a buddhista vágyakozásának a tárgya,, hanem az, hogy a világtól megszabaduljon. Látjuk tehát, hogy a nirvána értelmének megállapítása körül kezdetben két merőben ellgntétes nézettel találkozunk. Mindkét fölfogásban van valami igazság, de van valami tévedés is. Az egyik nézet követői — Burnouf-i&\ és St. Hilaire-γβΙ élükön — azt vallották, hogy a nirvána nem egyéb, mint a semmiségbe merülés. Abban nem tévedtek, hogy a buddhista legfőbb vágya: a folytonos újjászületések kínjaitól szabadulni; de tévedtek abban, hogy azt vélték, mintha a nirvána csak a halállal kezdődnék. Nem látták, hogy az már e földi életben elérhető s így megsemmisülést nem jelenthet. A másik nézet követői viszont a nirvánát ') L. i. m. 310 1. 1. jegyzetében. Hivatkozik ezenkívül ugyancsak a Milindapanha 96 és 319 s a Divyávadána 314 lapjára.
