Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána

246 Dr. Kováts J. István. kodásnak ez a főműve különösen a K. u. I. században volt uralkodó a buddhista theologusok körében

1). St. Hilaire szerint nem lehet ugyan föltételeznünk, hogy a Pranjápáramitá a nagy Kacyapa munkája volna, de az sem kétséges, hogy nem egészen tisztán tartalmazza Buddha tanait, mert háromszor-négyszer átdolgozták. így a hozzá annyira hasonló szellemű Abhidhammáről sem lehet azt állítani, hogy hűen tartalmazza Buddha tanait.

2) Ez elvezet bennünket a második akadályhoz : a kútfők kései és különböző korbeli eredetéhez. Ez szintén igen nehézzé teszi a buddhizmus halálon túli életről szóló tanának hiteles megállapítását. Buddha — miként Jézus — tanai közül egyetlenegyet sem foglalt írásba. Ez csak jóval később történt meg. Voltaképp csak a K. e. III. századtól, Ashoka király idejéből és az uralkodása alatt tartott nagy zsinattól kezdve tudunk valami biztosat. Max Müller is arra a következtetésre jut, hogy „aligha remélhetjük, miszerint valaha közelebb jussunk Buddha személyéhez és tanításaihoz, mint az Ashoka király uralkodása alatt, K. e. 246-ban tartott harmadik, „nagy" zsinat ideje".

3) A Buddha életéről szóló munkák közt a legrégibbnek és az összes tekintélyek közt legmegbízhatóbbnak tekinthető Rhys Davids szerint a haláláról páli nyelven irtsa második Pitakába tartozó Maháparinibbána Suttá. Ennek keletkezési ideje sem helyezhető előbbre, mint a K. e. IV. század végére

4). Buddha tanaira vonatkozólag pedig egyedül talán a Tripitaka második részét képező öt Nikáya utolsójában lévő — s 423 verset tartalmazó — Dhammapadát tekinthetjük olyannak, mely a nagy vallásalapító eredeti szavait, mondásait foglalja magában. Ezek több buddhista iratban foglaltakkal együtt szájhagyomány útján maradtak fönn a régebbi időkből. Egy Dharmatra foglalta őket írásba, de hogy mikor, arra vonatkozólag ismét semmi bizonyosat nem tudunk. Beal tanár, ki egy kinai változatát lefordítodta, K. e. 70-re teszi ezt az időt. Max Müller megegyezik véle annyiban, hogy a K. e. első századot jelöli meg az írásba foglalás idejéül. A fönnmaradt többi munkák mind későbbi eredetűek s nagyobbára fordítások, avagy már meglévő munkák átdolgozásai. Már pedig „a hűséges, irodalmi fordítás gondolata, ') L. Burnouf: Introduction ä Γ histoire du Bouddhisme indien 473—11. és Oldenberg i. m. 279 1. a) I. m. 15 1. s) L. Rogers: Buddhagosha's Parables c. művéhez irt bevezetésében XXIV. 1. *) Buddhism. . . . (20-ik ezer) 14. 1.