Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

24 Dr. Erdős József. A nevével kapcsolatos munkák és iratok közül Eusebios (h. e. V. 4) említést tesz arról az ajánló levélről, melyet a lyoni és viennei hivők irtak Eirenaios mint még presbyter mellett Eleutheros római püspökhöz, meg arról a levélről, melyet Eirenaios a Rómában föllépett Blastushoz írt a páschatartás ügyében, επιστολή περί σχίσματος (Euseb. V. 20); továbbá töredékekben maradt fön az a dogmatikus irat, melyet Eirenaios Cominodus császár idejében a kisázsiai Florinushoz intézett περί μοναρχίας η περί τοΰ μή είναι θεόν ποιψψ κακών (Euseb. h. e. V. 20). Α húsvéti vitakérdésre vonatkozólag Viktor pápához írt levelét egyéb termékeivel együtt közzétette Harvey, Cambridge 1857. Eirenaios a gnostikusok cáfolása rendén, elenchosában mintegy négyszáz ízben hivatkozik a kánoni evangéliomokra s több mint nyolcvan esetben idéz magából a negyedik evangéliomból, hangsúlyozván, hogy ό τών απάντων τεχνίτης λόγος, ό καθήιιενος επί τών Χερουβίμ και συνεχών τά πάντα, φανερωθείς το'ις ανθρώποις, ε ό ω κ ε ν ήμϊν τ ετ ρ άμ ο ρφ ο ν τό εναγγέλιον, ενιδέ ην εν ματ ι σ ν ν ε χ όμ ε ν ο ν (adv. haer. III. 11, 8). Vitatkozásai folyamán mindig az apostoli tanra útal mint szabályozó és döntő tekintélyre, mert προγήται εκήριξαν, ο κύριος εόίδαξεν, απόστολοι ΐίαρίόωκαν (I 8, 1), vagy részletesebben kifejtve : lex annuntiat, prophetae praeconant, Christus revelat, apostoli tradunt, ecclesia credit (II. 30, 9), épen azért a későbbi korú ós változó, egyveleges tartalmú haeresissel ellentétben az előbbi korú, állandó és egyező apostoli tan a tiszta igazság, azaz a κανών της αληθείας (I. 9, 4). Ebből a szempontból az evangéliomírók közül a nem közvetetlenül apostoli férfiak előadását, közvetetlen apostoli tekintélyi yel ruházza fel, mivel Márk ό μαθητής και ερμηνευτής Πέτρου m υπό Πέτρου κηρνσσόμενα εγγράφως ήμϊν παρέδων.εν (III. 1,1; 10, 6) és Lukács ό ακόλουθος Παύλου, τό υπ' εκείνου κηρυσσόμενον εναγγέλιον έν βιβλίω κατέθετο (14, 2). Αζ δ korában az újszövetségi kánont még τά ευαγγελικά και τά αποστολικά névvel jelezték az írók, viszont az ószövetségnek νόμος και προφήται volt a neve (I. 3, 6), vagy mindkettőt egybefoglalva, latinosan utraque scriptura divina (III. 19, 2). Titus Flavius Clemens, kit működése helyéről alexandriai Kelemennek nevez a törtenelem, ifjú korában a Stoa hívei köréből keresztyénné lett Pantainos-tól tanult az alexandriai katechetaintézetben, melynek aztán (191—202) buzgó tanítója, elöljárója és presbytere volt. A Septimius Severus alatt kitört üldözés elől onnan menekült, de később valószínűleg ismét visszatért oda és 220 táján múlt ki természetes halállal. Számos művei közül a kapcsolatos trilógiát alkotó következő három munkája maradt fön : α) Προτρεπτικός λόγος προς "Ελληνας, mely a pogány görögöknek keresztyén