Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
A rómaiakhoz irt levél. 217 adja az irányt, amelyet a római keresztyéneknek követniök kell. Közelebbről érinti a római viszonyokat az erre következő részletes intés, hogy óvakodjanak a bölcselkedés hiúságától, legyenek szerények és egyetértők, mert miként egy testnek sok tagja különböző munkát végez ugyan, de egymással teljesen egyetértve s a test javáért ól: ép ugy kell az egy testet alkotó s különböző gyülekezeti teendőket végző gyülekezeti tagoknak is egymással békében élniök s a nekik adott hit mértéke szerint végezniök a profétiát, a tanítást, a szeretetszolgálatot, vigasztalást sat. gyülekezeti megbízásokat (12, 3_ 8.). Azután szól a szeretetről, amelynek őszintének kell lennie s barátra és ellenségre egyaránt vonatkoznia. Legyenek előzékenyek, gyöngédek, buzgólkodók, vendégszeretők és szolgálatra készek keresztyén testvéreik iránt, jóindulatúak ellenségeikkel szemben, akik őket üldözik s ne átkozzák bántalmazóikat. Örüljenek az örülőkkel, sírjanak a sírókkal, a rosszat senkinek ne fizessék rosszal s éljenek békességben embertársaikkal; a bosszút hagyják el, a büntetést bízzák az Istenre (12, a-21)· Az egymás iránti szeretetre való intés után az állam, a szervezett társadalom iránti kötelességekre figyelmezteti olvasóit. A felsőségnek mindenki engedelmességgel tartozik, mert isteni eredetű s aki ellenáll neki, Isten rendelkezésének áll ellen. A jónak nincs oka félni tőle, mert a jó szolgálatára van rendelve. Ez okból meg kell adnunk mindenkinek, amivel tartozunk (13, A kötelességeknek embertársaink iránt való teljesítésében nem a tíz parancsolat az irányadó, hanem az egy parancsolat „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat 1'. És ideje már, hogy a rómaiak álmukból felébredjenek ; az éjszaka elmúlt, a nap elközeledett s ez okból le kell vetniök a sötétség fegyverzetét s felvenniök a világosságét ; le kell mondaniok a test érzéki vágyainak kielégítéséről s hogy a nappalhoz illendően járhassanak, felölteniök az úr Jézust (13, 8-14). A következő: 14-ik fejezet sajátszerű intéseket foglal magában. Vannak a gyülekezetben gyenge hitűek, akik azt gondolják, hogy nem szabad mindent enniök s olyanok, akik bőjtölés által különbséget tesznek az egyes napok között. Ezeket a hitben erős ne ítélje el. Maradjon mindenki a maga meggyőződése mellett, de amit cselekszik, úgy tegye, hogy az az Úrnak tessék, mert nem magunknak, hanem az Urnák élünk ős akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Senkinek sincs joga másoknak elitélésére (14, i_ 1 2), hanem inkább elnézőnek kell lennie ós semmivel sem szabad szolgáltatnia okot a megbotránkozásra. Ennélfogva, ha étkezé-
