Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
218 Mayer Endre. síinkkel megszomorítanánk valakit, — mégha keresztyén szabadságunknál fogva mindent ehetünk is, mert az Úr előtt minden étel tiszta, — ne sértsük őt, mert ő érte is meghalt a Krisztus s Isten országa nem áll ételben, italban, bőjtölésben, vagy nem bőjtölésben, hanem igazságosságban, békében és örömben. Hitünket s vallásos meggyőződésünket ne kényszerítsük reá másokra, mert csak az a boldog, aki saját hitéből cselekszik; „mind az ami nem hitből való, bűn (14, 13-23). Folytatja az intéseket még a 15. fej. első 13 versében is s kiváltképen a gyengébbeknek türelmes elviselését ajánlja Krisztus példájára és az ó-szövetségre való hivatkozással, amely azért íratott meg, hogy belőle, okuljunk, vigasztalást merítsünk s egy szívvel szájjal az Úr Jézust magasztaljuk (15, i_i 2), akinek szellemében Isten áldását kéri a gyülekezetre s azzal befejezi a tárgyalást (13). 4. A befejezés (15, 14—16, 27). A befejezés az a része a levélnek, melyet hitelességében legtöbbet vitattak, s melynek eredetére nézve még most is eltérők a vélemények. Tartalmilag a 15, i4_ 3 3 nagyon rokon a bevezetéssel, csak amennyiben itt terjedelmesebben szól az apostol, azért határozottabban s világosabban jelöli meg levélírásának célját s utiterveit. Az apostol ismeri ugyan a római keresztyének buzgóságát s tudja, hogy őket inteni nem kell, helyenként mégis merészebben írt, mint ahogy talán szükséges lett volna. De mint az Úr Jézus evangéliumának Isten kegyelméből való szolgája nem mulaszthatta el velők szemben sem istentiszteleti kötelességét, hogy őket Istennek tetsző áldozatként tűntesse fel; annál kevésbé mulaszthatta azt el, mivel dicsekvés nélkül elmondhatja, hogy az Isten nagy dolgokat cselekedett vele, amikor az evangéliumot Jeruzsálemtől fogva egész Illyricumig nagy sikerrel hirdettette vele. Még pedig oly helyeken, ahol előtte eddig senki sem járt (14-21). Ezentúl sem akar pihenni, hanem elvégezvén munkáját keleten, nyugatra törekszik Spanyolországba s reméli, hogy a rómaiak segíteni fogják e terve kivitelében. Egyelőre Jeruzsálembe megy, hogy a Makedoniaban és Achaiaban gyűjtött adományokat az odavaló szent gyülekezetnek átadhassa. Kéri olvasóit, hogy amennyiben küzdelmek előtt áll, imádkozzanak érette, hogy azokból győzedelmesen kikerülve jelenhessen meg náluk (22-33). A 16. fej. első és 2-ik versében ajánja Foibet a kenchreai gyülekezet diakonisszáját, kitől a levelet küldte, hogy szívesen fogadják ós segítségére legyenek végzendő munkájában. A
