Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

A rómaiakhoz irt levél. (Tanulmány). c) Harmadik szakasz (5—8 fej). Az előzőkben csak elvileg világította meg az apostol a hit által való megigazulásnak uj üdvrendjét, a midőn annak két tényezőjét: Istennél a kegyelmet, embernél a hitet hangsúlyozta, minta melyeknek közös találkozása egy egy személyben az üdvöt biztosítja. Ezzel azonban korántsem merítette ki ezt a tárgyat. Kiváló jelentőségénél fogva sorra előveszi az uj üdvrend által létesülő életviszonynak főbb megnyilatkozásait s rajzolja azoknak áldásos voltát. A hit által való megigazulás tana ugyanis azt jelenti, hogy az ember a maga Istenéhez nem a törvényesség a do ut des viszonyában érzi magát, hanem az isteni kegyelem viszonyában; abban a boldogító tudatban, hogy a bűnöket megbocsátó Isten keblére öleli a bűnöst, ha megtérve az δ szeretetére bízza magát s igyekszik arra méltóvá tenni magát. Négy fő megnyilatkozását rajzolja meg előttünk: az Istennel való békét, a bűntől való megszabadulást, a törvénytől való mentességet és a szentlélektől való függést. ct) Az Istennel való béke (5 fej). Az apostol nem szereti a frázisos előadást s hosszas bevezetéseket, hanem rögtön tárgyát ragadja meg, mert nincs ideje hosszasan időzni egynél; sőt egy-egy tárgy fejtegetésénél is sokszor akad valamelyes fontos gondolata, mely őt kitérésre birja. Ugy itt is rögtön az 5. fejezet elején kijelenti, hogy „miután tehát hitből megigazíttattunk, békénk vagyon az Istennel a mi urunk a Jézus Krisztus által", minélfogva abban a kegyelemben is részesülünk, hogy hozzá bármikor fordulhatunk ós biztosra vehetjük az Isten dicsőségében való részesülésünket; biztosra vehetjük a nyomorúság idején is, mert tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eszközöl, a kitartás erkölcsi derékséget, ez pedig reménységet szül. Az így kipróbált remény nem szégyeníthet meg; a mit remélünk, annak be kell következnie, mert Istennek irántunk