Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom
Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom. A keresztyénség első évtizedeiben, tehát az apostoli korszak kezdetén, a zsidókból lett hívők úgy az istentiszteleti összejövetelek alkalmával, mint átalában a vallási oktatás céljából, csakis az ószövetségi könyveket, nevezetesen Mózes ós a próféták iratait olvasták. Ezt nemcsak ősi hagyományos zsidó szokásból cselekedték, hanem főképen azért, mert ők az ószövetségben ugyanazt az evangéliomot találták föl, amelyet az apostoloktól hallottak. Maga Lukács beszéli el, hogy a bereabeli atyafiak az igét készséggel elfogadták, naponként nyomozván az írásokat, ha vájjon mindez úgy van e? (Act. 17,,). A pogányokból lett keresztyének épen ebből az okból eleinte szintén ugyanazokat az ószövetségi könyveket használták lelki épülésök okáért, amennyiben Pál apostol tanításai a próféták által közlött kinyilatkoztatáson alapultak és mind ő, mind apostoltársai az Izráel népének kebeléből eljövendő ama Messiást vallották és hirdették, aki már valósággal megjelent és missioját befejezte, apostolait pedig az evangéliom terjesztésére megbízással elbocsátotta. Az apostoloknak közvetetlenül Krisztustól eredő küldetése és méltósága természetszerűleg kiváltságos és feltótlen érvényt biztosított azoknak az iratoknak, amelyeket vagy személyesen ők magok szövegeztek, vagy pedig saját tekintélyükkel hiteles és megbízható közlésnek nyilvánítottak. Pál leveleit minden egyes címzett és érdekelt gyülekezetben, illetőleg olvasó körben a hívők ismételten olvasgatták, aztán egymásnak kölcsönösen elküldötték, amely szokást maga az apostol is határozottan javai (Kol. 4, 6). A Jézus életéről ós tanításairól szóló előadásokat pedig a synoptikus evangéliomírók részint mint szem- és fültanuk irtálc meg, részint közös ősevangéliomi írott forrásból és a szájhagyományból merítették, viszont egymás műveit, mint hiteles okmányokat kölcsönösen használhatták. Legalább a Zsid. levelen, Jakab levelén és Péter első levelén, a páli levelekkel való rokonság megérzik, amint hogy Pál szintén ismételten hivatkozik az Theol. Szaklap. VI. éYf. \
