Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom
18 Dr. Erdős József. jóval mögötte áll, mindamellett a platóni eszmetanban és a korabeli ismeretszerzés minden ágában való tájékozottságát el kell ismernünk. Ám a mily elismeréssel szól a platóni philosophia értékéről, époly szigorú és kérlethetetlen kritikát gyakorol a stoikusok és epikureusok erkölcsi életelvei felett, a melyekkel szemközt a keresztyénség eszményi tartalmát ismerteti és magasztalja. Szónoki lendülettel változatosan érvényesül nála az antithesis, anaphora, összehasonlítás és irónia. A régi görög költők, bölcsészek és tragoedia írók művein kívül alaposan ösmeri a bibliai kánon összes könyveit s Mk. Thess. Filém. Jak. és Ján. levelei kivételével bőségesen idézi és κελεύει ή μας ο θείος λόγος (ad Aut. 3, 14) tudatában legalább is nyolcvan ízben alkalmazza az újszövetségi iratokat, a mi arról tanúskodik, hogy az ő korában már az egész újszövetségi kánon, az egyházi irodalmi termelésnél nélkülözhetetlen forrás volt. Noha kisebb jelentőségű, de említésre szintén méltó ős keresztyén írók a második századból: Quadratos ( Κοδράτος), voltaképen a legrégibb ós legelső apologeta, a ki még hallgatta az apostolokat (Euseb. h. e. III. 37. IV. 3, 23); Aelius Hadrianus császárhoz nyújtotta be 123 és 129 közt apologiáját υπέρ της καθ' ημάς θεοσεβείας, igazolván benne a keresztyének ártatlanságát és az ellenök zúdított rágalmak és üldözések igaztalan voltát. Művéből csak mintegy 50 szónyi fragmentum szállott reánk. V. ö. Otto , id. mű IX. 339. Zahn Th., Der älteste Apologet des Christentums, a Neue kirchl. Zeitschrift-ben 1891., pag. 281. Erdős József, Debr. Prot. Lap 1900. évf. 26. sz. Aristo (Άριστων) peraeai Pellában született és a platóni bölcsészetben jártas zsidókeresztyén apologeta volt, a ki 136 és 160 közt irta Ιάσονος καϊ Παηίσκον άντιλογία (vagy talán διάλεξις) περί Χριστοϋ dialógusát, a melyben Jason nevű hívő zsidókeresztyén oly meggyőzően beszél a Krisztus öröktől fogva való létezéséről ós világteremtői hatalmáról, hogy annak hallására Papiskos alexandriai hitetlen zsidó megtér és keresztyénné lesz. Ő tehát már az ószövetségi kánonnal egyezőleg, a logos-tan egyes mozzanatait p. o. a Fiú praexistentiaját, világalkotó erejét, kifejezésre juttatta. A mi gyér nyomok utána ós róla fönmaradtak, azokat gondosan összegyűjtötte Otto, id. mű IX. Miltiades Tertullianus szerint (adv. Valentin, c. 5) ecclesiarum sophista, a második század hetedik tizedében működött ós ékes stylusával, valamint a szentírás tételeinek a vitatkozásban való találó alkalmazásával nagy hírnévre jutott. Munkái közül Eusebios (h. e. V. 17) magasztalóJag említi a saját maga által vallott keresztyén philosophia, azaz a keresztyen hit és tan mellett írt apologiáját προς τοίς
