Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 17 pupas fingendi), προσπηλακίζειν [χατ« κόόρης] (colaphum infligere). Hogy az újszövetségi iratokat ösuieri és érvelésének nyomósabb tételeit közvetetlenül innen merítette, igazolják azok az útalások, idézések és kifejezések, melyek mindkét művében nagy számmal találhatók. Bár a synoptikusok közül csakis Mátét és Lukácsot használta, de ópenúgy alkalmazza János evangóliomát ós Pál leveleit is. Összehasonlíthatók Sappl, c. 1 : αλλά τοις μεν , . . ιμάτιον Mt. 5 39 4

0 coll. Lk. 6 2

9, C. 4: πάντα δε δια τον παρ

' αντον λόγον πεποιηκότα .Ián. 1 3, c. 5: τον δε nempe νοητον &εόν R. 1 2

0, c. 11: λέγω . . , άδικους Lk. 6 27 ag, Mt. 5 ^ 4

5, c. 12: εάν. . . εξετε Lk. 6 3S 3 4 Mt. 5 4

6, item νηϊ) μόνον δέ παραπεμπόμενοι- τον τον θεόν και τον παρ' αντον λόγον ειδέναι, értsd παραπ. . . vjio μόνου του εΐδέναι τον θεόν Ján. 17 3, C. 13: τήν λογικήν πβοσάγειν λατρείαν R. 12 η c. 16: πάντα έν πάσιν 1. Kor. 15 2

8 de Deo és Kol. 3„ de Christo; item Θεός φως άπρόσιτον 1. Tim. 6 1

6 és ugyanitt επί τά πτωχά και ασθενή στοιχεία καταπίπτομεν Gal. 4 9, c. 33 : 'ότι . . . γυναίκα Mt. 19 λίων κτλ Mt. 19 5, og . . . μοιχαται Mt. 19 9, c. 37: οηως ηρεμον και ήσϋχιον βίον διάγοιμεν 1. Tim. 2 2. De res. C. 21: ει δέ και φθοράς Mt. 10 2

8, C. 23 : μοιχείας φόνου κλοπής κτλ Mt. 19 1

8 Lk. 18 2

0, C. 22: τής εις &εόν τιμής Ján. 4 2

4, c. 10: έλει θερωθέντα δέ πάσης δουλείας ουκ άδικηθήσεται R. 8 jj

^ c. 12: είδος γάρ τι μεταβολής 1. Kor. 15

5

1_^

3, c. 18: δει κατά τον άπόστολον τό φθαρτόν τούτο ένδνσαοθαι άφθαρσίαν, 'ίνα . . . κακά 1. Kor. 15 5

S, 2. Kor. 5 1

0. Irodalom. Prudentius Maranus (m. h. 1762); Mór apátságbeli bencés kiadása. Paris 1742. Schwartz E., Athenagorae libellus pro Christianis (1891). Theophilos szintén pogány szüléktől származott és hivővó levése után az antiochiai egyház (állítólag hatodik) püspöke volt (m. h. 182 körül). Commodus uralkodása kezdetén, 180-ban, három könyvből álló vitairatot, illetőleg apologiát írt Autolykos ellen, a ki előbb mint tanácsbeli tisztviselő jó ismerőse volt, de később a keresztyénséget gúnyolta és rágalmazta. Ebből az indokból védelmezi Theophilos a keresztyéneket az istentelenség, a fajtalanság és az emberhúsevés igaztalan vádjai ellenében. Eusebios szerint (h. e. IV. 24) írt volna még κατά Μαρκίωνος, προς τήν αιρεσιν "Έρμωγένους vitatkozó ós más katechetai munkákat is, a melyekből azonban még töredékek sem maradtak fön. Hieronymus meg azt állítja (de vir. III. c. 25), hogy δ olvasott „sub nomine Theophili in Evangelium et in Proverbia Salomonis commentarios"; ezekből a magyarázatokból csakis latin nyelven szállott reánk a „Commentariorum in sacra quatuor evangelia libri IV" és néhány rövid sorból álló görög szövegű töredék az Énekek énekéből. Noha bölcselósi képesség szempontjából a második századbeli apologetáknak Theol. Bnklap. VI. évf. ο