Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
170 Marton Lajos. 6, 12-t. Ez a vágy a test halandóságából származik, az első ember első bűnéből nyerjük s csak akkor szűnik meg, mikor a feltámadáskor testünk átváltozik. Akkor érjük el a 4. fokot, a teljes béke állapotát. A szabad elhatározás tehát teljesen megvolt az első emberben, mibennünk azonban a kegyelem előtt nincs meg a szabad elhatározás arra, hogy ne vétkezzünk, hanem csak hogy ne akarjunk vétkezni. A kegyelem pedig kieszközli, hogy ne csak akarjunk helyesen cselekedni, hanem tudjunk is, nem a magunk erején, hanem a Megváltó segélyével, ki nékünk teljes békét is fog adni a feltámadáskor. A 60. s köv. propositio a Róm. 9, 11. s köv. versekből van véve. Mi alapon választotta ki Isten a két még meg sem született gyermek közül az egyiket, hogy szeresse, s vetette el a másikat, hogy gyűlölje? — Elevetudása alapján, vagyis mert előre tudta, melyik milyen lesz. Tehát a cselekedeteket választotta ki Isten bennök? Nem, hanem a hitet. 1) A dolog t. i. úgy van, hogy a jó cselekedetek a szeretet (dilectio) által vannak, a szeretet pedig a Szentlélek ajándéka által. (Róm. 5, B). Ez azonban csak a hívőnek adatik. Tehát a cselekedetek Isten ajándékai mi bennünk, amint Pál is mondja: Ugyanaz az Isten, ki cselekszik mindent mindenkiben. (I. Kor. 12, 6). De azt sehol sem mondja az írás, hogy az Isten hisz mindent mindenkiben. Hogy tehát hiszünk, az a mi dolgunk, 2) hogy pedig jót cselekszünk, azé, ki a híveknek Szentlelket ád. 15. v. Ebből látszik, hogy nincs igazságtalanság Istennél a 13. v. mellett sem. Könyörülni fogok, azt mondja ugyanis, akin könyörülök. Először azáltal könyörült rajtunk Isten, midőn bűnösök voltunk, hogy hívott minket. Aztán mikor a hívásnak engedve hittünk, adta a Szentlelket. Ennek adásával irgalmasságát mutatta meg az iránt, akin könyörült, hogy irgalmasságot gyakorolhasson a szeretet által. Senki se tulajdonítsa tehát ezt magának .... A mi dolgunk tehát hinni és akarni, Istené pedig adni a hívőknek és akaróknak képességet a jócselekvésre a Szentlélek adta szeretet által. 3) 16. v. Igitur non volentis, neque currentis, sed miserentis est Dei. Nem törli el tehát az akarat szabad elhatározását, de azt 4) A Retract. I. 23-ban már kifejlődött dogmatikai álláspontjáról kiigazítja e passust. Akkor még nem kutatta szorgalmasabban, nem is találta még meg, — mondja —, milyen a kegyelmi kiválasztás. Egyáltalán nem kegyelem az, ha valami érdem előzi meg, hanem tartozás szerinti viszonzás. Erre is megjegyzi ugyanott: Valóban nem mondtam volna, hamár tudtam volna, hogy maga a hit is Isten ajándékai közé tartozik, melyek ugyanazon lélekben adatnak. Mindkettő tehát a mi dolgunk, az akarat elhatározásáért, és mégis mindkettő a hit és szeretet lelke által adatott. Caritas cum fide . . . . Ef. 6, 23. ') Erre ezt jegyzi meg: Igaz ugyan, de ugyanazon regula szerint. (1. a fentebbi jegyzetet!) Mindkét dolog az övé, mivel ő készíti elő akaratunkat, és mindkettő a mienk, mivel csak a mi akaratunkkal történhetik.
