Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. J63 bűnével annak, ki bűn nélkül való. Ketten maradnak ott: misera et misericordia. Mikor ismét felvete Jézus szemét, az asszony talán azt hitte, hogy az egyedüli ártatlan fog most reá követ vetni. Pedig most jön a kegyelmesség szava: Én sem vádollak. Talán kedvez a bűnnek! Nem. Hozzáteszi: Eredj el és többé ne vétkezzél? Tehát az igazságnak is eleget tett, a kegyelem is megmaradt. Itt a bölcseség! A következőkben inti Aug. a bűnösöket, hogy se elbizakodás, (hogy szabadon lehet vétkezni, minden úgyis megbocsáttatik) se desperatio (hogy nem nyerhetni bűnbocsánatot) ne vegyen erőt rajtuk. János I. levelét is végig magyarázta 10 tractatusban, de a vége csonka. Ennek mellőzésével Augustinusnak három kisebb, egyegy könyves munkájához érünk, melyeket 394 táján, még presbyter korában írt. Ezek: Expositio quarumdam propositionum ex Epistola a,d Romanos, melyet a Róm. levélnek társaival együtt való olvasása közben elmondott magyarázatai alapján, ezek kérésére írt meg; a másik: Epistolae ad Romanos inchoata expositio, melyet e levél rendszeres kommentárjának tervezett, de a munka nehézsége s nagysága és egyéb elfoglaltsága miatt csak az üdvözlet kifejtéséig jutott; a harmadik: Epistolae ad Galatas expositio rendszeres és be is fejezett kommentár. Mind a háromhoz több pótlást és igazítást ad a Retract. I. 23—25.-ben, melyek érdekesen mutatják Aug. dogmatikai fejlődését. Lássuk pl. az elsőből a 12. propositiot, Róm. 3, 2 0. Az ember állapotában ezt a 4 fokozatot lehet megkülönböztetni: törvény előtt, törvény alatt, kegyelem alatt, békében. A törvény előtt nincs harc, mert nemcsak követjük, hanem gyönyörködve helyeseljük is a testi vágyakat. A törvény alatt küzdünk ellenük, de azok vonnak, sőt legyőznek bennünket, mivel még nincs kegyelem. Ezórt mondja az apostol, hogy a törvény belépett, hogy szaporítsa a bűnt. (Róm. 5, 2o·) És: a törvény által van a bűnnek ismerete. Jó ugyan a törvény, mert tiltja a bűnt és parancsolja a jót, de midőn valaki saját erejéből véli betölthetőnek, nem az ő szabaditójának kegyelme által, annak semmit sem használ, sőt árt, mert a bűnnek még erősebb vágya ragadja s hozzá még törvényszegőnek is találtatik. (Róm. 4, l 5.) Ε helyzetben mikor valaki fölismeri, hogy magától nem bír felkelni, kérje a Megváltó segítségét. Ekkor jön a kegyelem, mely megbocsátja a műit vétkeit, elveszi a félelmet, az igazság szeretetével erősíti a küzködőt. Ez állapotban még van ugyan harc a testiség vágyaival, de a szellem már nem ért velük egyet. Mert nem magában a gonosz vágyban, hanem a vele való egyetértésünkben van a vétek. Ezért mondja az apostol a Róm.
