Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével

162 Marton Lajos. hallani, azért mondatik: cum eis. Et discessit diabolus a facie Domini (12. v.) t. i. a tanácskozásból a cselekvésre stb. A kísérlet értékére nézve elfogadhatjuk Aug. fentebbi bírálatát, de az alapjául szolgáló gondolat életrevaló s meg is valósult az u. n. magyarázatos bibliákban. Legrendszeresebb s legteljesebb exeg. műve Augustinusnak az Enarratio in Psalmos, ez az óriás kommentár, mely mind a 150 zsoltárt felöleli. Bevezetésül rendesen rövid jellemzést, vagy címmagyarázatot ád, aztán jön a részletes exegesis. Véleménye a zsoltárokról — a mai kritikai állásponttal merő ellentétben — az, hogy mind a 150-et Dávid szerzette, csak némelyeket mások neve alatt, miáltal valami, a tárgyra tartozó dolgot akart jelképezni, másokat név nélkül írt. Hogy későbbi dolgok s nevek is fordulnak elő bennük, azt egyszerűen azzal magyarázza, hogy azokat a prófétai lőlek előre kijelentette Dávidnak.

1) Lássuk néhánynak a magyarázatát. Az I. zsoltár, mint tudjuk, a zsidó kegyesek, törvényhez hívek jutalmát zengi a hűtlenekre váró Ítélettel szemben. Aug. pedig az egészet a Krisztusra vonatkoztatja. Ő az a homo Dominicus, qui non abiit in consilio impiorum, miként a földi ember, ki Isten parancsait megszegi; et in via peccatorum non stetit, mert, bár a születés által a bűnösök útján jött ugyan, de nem állott meg rajta, mivel őt nem tartotta a világi csábítás ; et in cathedra pestilentiae non sedit, (eredetileg : a csúfolók körébe, de a latin ford. itt is a LXX επί •λα

&έδρα λοιμών után — hibásan) azaz nem akart földi uralmat kevélységgel, vagy veszedelmes tanítást, melynek a pestilentia még megfelelőbben értelmezhető. Megfigyelendő az igék sorrendje: abiit, stetit, sedit, mely mutatja egymásután az embernek Istentől való eltávozását, a bűnben való gyönyörködését, Istenhez visszatérni nem biró voltát, ha csak a Krisztus meg nem szabadítja, ki ezeket a bűnöket nem tette. 2. v. Az igazra nincs szabva a törvény, mondja az apostol. (I. Tim. 1, 9.)De más dolog: a törvényben lenni, és más: a törvény alatt. Az előbbi szabad, de a törvény szerint cselekszik, az utóbbi szolga, kit a törvény hajt. Aztán más dolog a szolga elé írott törvény és más az értelembe írott törvény. Éjjel ós nappal vagy azt teszi: megszakítás nőikül, (ez a helyes) vagy nappal = vigasságban, éjjel = nyomorúságban stb. Lássuk a 8. zsoltárt. Felirata: „In finem pro torcularibus, psalmus ipsi David", ismét teljesen a LXX után: Εις τό τέλος υπέρ των ληνών, ψαλμύς τω Javiő. Az ide nem illő torcular {ληνός) a héber gath = borsajtó, plur. gittóth szónak a gittith-tel (egy hangnem, Gesenius szerint egy hangszer, ') De Civitate Dei XVII. cap. 14.