Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
A rómaiakhoz irolt levél. 105 a) A pogányok bünösségi állapota, (1, 18—32). A pogányokról szóló szakaszban élére állítva mondja, hogy Isten haragja jelentetik ki minden emberi istentelenségre és igazságtalanságra. Az emberek ugyanis megismerhették az Istent a kijelentésből, a mennyiben a világ teremtett tárgyaiból következtethettek az δ láthatatlan s örökkévaló istent lényére s még sem tisztelték és dicsőitették őt, mint Istent, hanem hiú emberi okoskodásuk által elvakittatva s mulandó bölcseségökben elbizakodva, felcserélték a mulandó teremtményeket, embereket, négylábuakat, szárnyasokat és csúszómászókat az Isten örökkévaló dicsőségével (18—23). Ennek a bűnbeesésnek azonban szomorú következményei voltak. Az Isten megbüntette őket azzal, hogy nagyobb bűnbe sülyesztette, a mikor szivök tisztátalanságának és testök megbecstelenitésének hatalmába adta őket s ők Isten igazságát hazugsággá változtották s a teremtettséget többre becsülték a teremtőnél. Még jobban sújtotta őket azzal, hogy teljesen kiszolgáltatta az ő érzéki bűnös szenvedélyeiknek. Nők nőkkel, férfiak férfiakkal fajtalankodnak természetellenesen, megfeledkezve Istenről s magok testének megbecsüléséről. Esztelenségökben a legocsmányabb bűnöktől sem irtóznak; igazságtalanság, jogtalanság, gonoszság, rosszaság, kapzsiság, irigység, gyűlölet, rágalmazás, gőg, hűtlenség, szerződésszegés, kegyetlenség s hasonló bűnök uralkodnak köztök. S jóllehet tudják, hogy az Isten az ily bűnökben élőket halállal bünteti, nemcsak magok tesznek ilyeneket, hanem örömet lelnek abban, hogy mások is ily bűnöket elkövetnek s bűnben fetrengve keresik boldogságukat 1). Ilymódon elvesztették a jóra való érzéköket s annyira a bűn fertőjébe merültek, hogy onnan a saját erejökből ki nem kerülhetnek (1, 24—32). β) A zsidók bünösségi állapota (2, 1—29). A pogányság ezen rajza után feltett szándókához képest a zsidók állapotának képét rajzolja meg; de nem azonnal ') Ε rajzban az akkori pogányságnak hű erkölcsi képét fes ti meg az apostol, a mint azt a Keleten a görögök között, kiváltképen a bűnösségéről hírhedt Korinthusban tanulta ismerni s a mint az Rómában is volt. Pál apostol eddig nem járt Rómában, közvetlen tapasztalása nem volt annak erkölcstelenségéről, de tudhatoit róla s joggal használhatta azokat az ecsetvonásokat, mélyek közvetlenül korinthusiak, mert Róma akkor már az erkölcsi tönk szélén állott. Elég rámutatni azokra az orgiákra, melyek a római császárok s főúri családok udvaraiban uralkodtak, vagy Nerot megemlíteni, a kinek őrültsége nem ismert határt a bűnös szenvedélyek kielégítésében. Már Sallustius korában féktelenkedett az erkölcsi züllés. Tacitus történetírása, Juvenalis, Martialis satirái s kortársaiknak művei csak a római erkölcstelenség tükrében érthetők.
