Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
106 Mayer Endre. s egyenesen ír a zsidókról, hanem előbb a fej. első verseiben általánosságban szól főképen a zsidókra célozva (1—11), azután a pogányok és zsidók elítéléséről szól (12—14), hogy végűi legkomolyabb hangon rámutasson a zsidók keménynyakú gőgös bűnösségére, a melyet semmivel sem lehet védeni (18—29). Észrevétlenül ügyes átmenettel hagyja el a pogányság rajzát, hogy a zsidóságét bemutassa. „Annálfogva védhetetlen vagy minden ember, — aki ítél", azaz bűnös minden olyan ember, aki más felett pálczát tör. Ez az itélettartás általános hiba ugyan, de első sorban a zsidókra vonatkozik, amennyiben nekik volt különös sajátságuk mások hibáinak önhitt elitélése. Volt ugyan reá némi joguk, mert vallásuk s erkölcsiségük sokkal tisztább, eszményibb volt a görögökénál, de az ő társadalmi életükbe is befészkelte magát a bűnösség. Azért joggal mondhatta az apostol, hogy a más bűnösök felett itélő, önmagát elítéli, mert ugyanígy cselekszik. Az Isten ugyanis igazságos lévén a maga ítéletében nemcsak a bűnöst, hanem a felette itélőt is elítéli, mert egyformán vétkeznek 1, 2 v. Itt azután kitér az apostol Isten Ítélkezése pártatlanságának festésére. Ha azt hiszi a bűnös, hogy kikerüli Isten büntetését, tulajdonképen megveti az δ jóságának gazdagságát s nagylelkűségének elnézését, a melynek őt megtérésre kellene indítania és keménységével s megátalkodottságával haragot gyűjt az Isten haragjának és igazságos itélettarlásának napjára, a mikor kinek-kinek tettei szerint fog fizetni. Azoknak, akik a jóban való kitartással dicsőséget, tiszteletet és örökkévalóságot keresnek, megfizet örök élettel, a kik öníők s engedetlenek az igazságnak, de engedelmesek az igazságtalanságnak haraggal s bosszúval. „Nyomorúság és szorongattatás minden emberi léleknek, a mely rosszat cselekszik, zsidónok először, azután görögnek; dicsőség, tisztelet és béke minden jót cselekedő embernek, zsidónak először, azután görögnek, mert Istennél nincs személyválogatás" (2, 3—11). Amint az Istennek az itélettartásban való pártatlanságát az itt kitüntetett kitérésben oly szépen feltüntette, szükséget érzi, hogy ezt a pártatlanságot közelebbről megvilágítsa a pogányokkal és zsidókkal szemben. A pogányokra vonatkozólag kifejti, hogy mivel nincsen törvényök (t. i. kijelentett törvényök), törvény nélkül ítéltetnek el, a zsidókra vonatkozólag pedig, hogy mint törvény alatt élők, törvény által Ítéltetnek el, mert ők a törvényt csak hallgatták, de nein teljesítették; már pedig nem a törvény hallgatói, hanem cselekvői igazulhatnak meg Isten előtt. Hogy a pogányok elitéltetnek, habár törvényök nincsen,
