Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

A rómaiakhoz irolt levél. 101 megigazulásról szól, a mely szerint minden ember birtokába jut az igazságosságnak, ha feltétlenül bízik Isten kegyelmében ; a 3-dik szakasz 6—8 fejezetekben szól a hitből való megigazulás tényleges megvalósulásáról az életben; a 4-ik szakasz 9—11 fej.-ben tisztázza a zsidóknak képzelt elsőségi jogukat a messiási országban s kifejti, hogy az ó-szöv, értelmében ilyen előjogaik nincsenek. Az 5-ik szakasz 12—15, 13 paraenetikus irányú s különböző intésekkel fordul a római keresztyénekhez, hogy ugy a nyilvános, mint a magán életben keresztyén erkölcsi életet éljenek. A 15, 14—16, 27, a levél befejezése, melyben az apostol utazására vonatkozó közléseket s különböző ismerősöknek szóló üdvözleteket és áldáskivánást olvasunk. (Weiss-Meyer. Ép így Zahn azzal a különbséggel, hogy a befejezést 6-ik szakasznak nevezi.) A tartalomnak ezen többféle csoportosítása legjobban igazolja azon állításunkat, hogy a római levél tartalma jelentősége tekintetében nagyon eltérő vélemények uralkodnak; de még jobban igazolja azt a tartalomnak rószletes kifejtése, a melynél csekély jelentésű szavak is olykor fontos szerepet játszhatnak. A kritikai mérlegelés munkája nincs még lezárva, újból meg újból bele kell mélyednünk a levél apró részleteibe is, hogy az egyes kisebb részletekből is megépíthessük az egységes szervezetét. Annyi bizonyos, hogy a levél az apostolnál ritkán található egységes szervezettel bír, melyben az egyes részek elválaszthatatlan lánczszemekként kapcsolódnak egymásba csodálatos logikával, vas következetességgel s farizeusi körmönfontsággal, a melyet nem egyszer csak nagy nehezen lehet megérteni. Ez okból helytelen minden oly felosztás, a mely ezen szoros egység megbontásával, a tartalomnak oly feltüntetésére törekszik, hogy az egyes lánczszemeket széttöri s az egyiket a másik felé helyezve, önmagában értékeli s azt fő-fő szakasznak véve, a többit mellékesnek, előkészítőnek vagy kiegészítőnek tekinti. Azon főgondolatok szerint, a melyek a levélben vezetőgondolatokként szerepelnek, leghelyesebben 5 szakaszt különböztethetünk meg. Az első szakaszban feltünteti az apostol, hogy Jézus megjelenéséig az emberiség nem részesült más kijelentésben, mint Isten haragjának kijelentésében, mert úgy a pogányság, mint a zsidóság teljesen a bűnbe sülyedt, jóllehet a pogányságnak szívbe irt, a zsidóságnak pedig kijelentett törvénye volt s azonfelül utóbbi mégkörülmetélésóvel isbüszkélkedett(l,18 —3, 20). Nincs is, és nem is lehet senki másban üdvösség, mint a Jézus Krisztusban a benne való hit által, miként azt folytatólag a 2-ik szakaszban 3, 21 — 4, 25 kimutatja. Az üdvös-