Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
102 Mayer Endre. séget csak maga az Isten kegyelemből adhatja a hívőknek, minden érdemeik kizárásával, miként azt Ábrahámnak az igazán hivők atyjának példája igazolja. Hogy az Isten kegyelme valóban üdvözít, bizonyítja a 5—8 fej.-ben lévő negyedik szakaszszal, a melyben legelsőben is azt tanítja, hogy a hitből megigazult békében él Istennel, mert a Jézus Krisztusban kijelentett isteni szeretet megszünteti a harag viszonyát, moly az Isten s az emberiség között létezett s melyet Ádám bűnesete vészthozóan kezdeményezett (5. fej.); azután kifejti, hogy a megigazult ember felett megszűnik a bűn uralkodó hatalom lenni, mert eredményesen küzdhet ellene (6. fej.); tovább bizonyítja, hogy a törvénynek, mely eddig csak a bün hatalmának erősítésére szolgált, nincs többé az a külsőleg kötelező ós az embert kétségbeejtő ereje (7. fej.), hogy helyet engedjen az Isten szentleikének, a mely ezentúl az élet minden útjain vezető, oktató s gyámolító hatalmával biztosítja a keresztyént arról, hogy a kit az Isten kegyelmébe fogadott, az ha szereti őt, abból soha ki nem esik (8. fej.). Az evangéliumnak ezen üdvözítő hatalma daczára az apostolnak mégis azt kell tapasztalnia, hogy a zsidók azt be nem fogadják, mert annak terjedése ós terjesztése szerintök ellenkezik az ó-szövetségi jóslatokkal. Erre az apostol a 4 szakaszban (9—11 fej.) felel. Mindenekelőtt kimutatja a zsidók azon állításának hamis voltát, mintha az Isten csak a zsidóknak ígérte volna az üdvöt más népek kizárásával, s a midőn most a pogányokat is részesíti benne, igazságtalansággal lenne vádolható. Az Istent általában gyarló embernek nem is szabad azzal vádolni, mert ő sokkal hatalmasabb sem hogy az ember vele perbe szállhatna (9. fej.). Hogy a zsidók a keresztyénséget el nem fogadják, annak ők magok az okai, a mint azt előképileg maga az ó-szövetseg igazolja (10). Azonban ez az állapot nem fog sokáig tartani, mert az Isten akaratához képest a zsidók is keresztyénekké lesznek, ámde nem az általok követelt sorrendben, hogy előbb az összes zsidóknak kell keresztyénekké lenniök s csak azután lehetnek azokká a pogányok is olyképen, hogy előbb ők is zsidókká lesznek, hanem a -tapasztalható történeti fejlődés szerint akként, hogy a pogányok megelőzik a zsidókat s őket követi az egész zsidóság (11. fej.). Végül az ötödik szakaszban (12 — 15, 13) a megigazult ember erkölcsi eletéről szólva, int keresztyén szeretetre, mely főleg egyetértő munkásságban, engedelmességben s egymás gyengéi iránt való elnézésben mutatkozik. Az erre következő befejezés (15, 14—16, 27) egyfelől közli Pál apostol utitervét s üdvözleteit, másfelől pedig megismertet a levélírás egyes körülményeivel áldást kiván
