Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

100 Mayer Endre. Eltekintve attól, hogy a két rész nagyon aránytalan s már ennélfogva kétségessé teszi azt, hogy az apostol ily módon osztotta volna ketté a tárgyalást, ellene szól főleg az, hogy maga az apostol nem osztja el leveletekét részre, hanem több ilyet különböztet meg. A tudósok egy másik nagy csoportja három főrészt különböztet meg. Ε szerint az első terjed 1, 18—8, 39 és szól az evangelium egyetemességéről s a hit által való megigazulásról; a második 9, 10 és 11 fejezetet foglalja magában, apologetikai természetű és szól a praedestinatióról; a harmadik 12, 1 — 15, 33 terjed ós intő tartalmú. Ε kereten belől Baur s többen legfőbb szakasznak tekintik a 9—11 fejezetet olyképen, hogy az apostol a zsidóknak a próféták által megjósolt messiási országban való részvételét összehasonlítja a tényleges állapottal s mivel ugy találja, hogy a zsidók a profetia ellenére nem fogadták el Jézust messiásnak, ez okból az apostol annak igozalását adja s fejti ki, hogy ezért nem lehet az Istent okolni, hanem csupán a zsidókat, a kik megátalkodottságból nem lettek Jézus követőivé. Az előző 8 fejezet az evangelium egyetemességének kifejtésével csak előkészítő s bevezető jelentéssel bír ezen főtárgygyal szemben, a mint másfelől a 12 f.-től kezdődő többi fejezetek csak befejező s a tanítást gyakorlati útmutatásokkal kiegészítő szerepet játszanak. ( Viszont a tübingai iskolának ellenesei között találkozunk olyanokkal, a kik az első 8 fejezetet tartják a levél gerinczónek, melyhez a 9 — 11 fej. csak mint kiegészítő s alárendelt szakasz csatlakozik annak megvilágítására, hogy a zsidóknak elfordulása Jézus evangéliumától kit terhel, a zsidókat-e vagy az Istent! S az apostol ugy felel hogy a zsidókat. (L. Lipsius, Holtzmann-féle Kommentárban). Akadnak tudósok, kik a levelet négy szakaszra osztják. Az első szakasz 1, 18 — 5, 21 szól az evangelium egyetemességéről a hit által való megigazulás alapján; a második szakasz 6-8 fejezetben eloszlatja azon aggodalmakat, melyeket a zsidók a hitből való megigazulás ellen felhozhatnak erkölcsi szempontból; a harmadik szakasz 9—11 fej. eloszlatja a zsidók azon aggodalmait, melyeket nemzeti alapon lehet felhozni ; a negyedik szakaszban 12—15, 33, 12—1 5, 13 bemutatja a római gyülekezetben levő zsidó- és pogánykeresztyónek közötti különbségeket az olvasóknak szóló különféle intésekben. Legvégül 15, 14—16, 27 képezi a levél befejezését a benne közölt személyes természetű közlésekkel. (A. Hilgenfeld). Lehet azonban a levelet δ szakaszra is osztani. Az első szakasz 1, 18—3, 20 szól arról, hogy az evangéliumon kivül pogányokkal és zsidókkal szemben csupán Istennek haragja jelentetett ki, a 2-ik szakasz 3, 21—5, 19 a hit által való