Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
A rómaiakhoz irt levél. 99 magát is kell bírálat tárgyává tennie s az alapokat, melyeken felépült folyton vizsgálnia s tisztítania, hogy azok feledésbe ne menjenek, el ne homályosuljanak s az építés ferde irányba ne terelődjek. Ezen önbírálat egy kis részecskéje a római levélről szóló tanulmányom. Nagyon fontos kérdés, hogy csakugyan dogmatikailag alapvetőnek tekinthetjük s oly igazságok vannak-e benne, a melyek elfogadható jézusi igazságok, vagy pedig tőle eltér s uj nyomokon halad ! A) A római levél tartalma. 1. A tartalom felosztása. Levelünket a tudósok három részre osztják: bevezetésre, tárgyalásra s befejezésre. Ε felosztás megfelel a levél természetének, a minthogy Pál levelei általában ilyen három részx-e oszthatók. A bevezetésbe beleértik a levél czimét (1, 1—7) is, a mely az apostol egy leveléből sem hiányzik s mint az akkori idők szokásának megfelelő tájékoztatás természetszerűleg hozzá is tartozik. Ez a cím itt abban különbözik más leveleinek czimétől, hogy hosszabb, mert körülményesen meghatározza, ki a levél irója, kinek szolgálatában álló apostol, mit prédikál ós kiknek irja a levelet. A tulajdonképi bevezetés (1, 8—17) adja a levél irás czéljának rövid meghatározását s legvégül kifejezi a levél tárgyát s fötótelét, hogy az evangelium Isten igazságosságának kijelentője lóvén, Istennek hatalma minden hivő üdvösségére. A tárgyalás 1,18-15,33 ugy terjedelme, mint különösen fenséges tartalma által magasan felette áll az összes páli leveleknek s amennyiben harmonikus egységbe olvasztja akeresztyénségnek akkor még fejletlen s egymással szerves összefüggésbe nem hozott tanait, mint egy nagyarányú s hatalmas épületnek alapjait s oszlopait, azért joggal tarthatjuk azt az első keresztyen rendszeres theologiai műnek, a melyben az apostol a keresztyén hit és élet főelveit az evangelium történeti terjedésének tekintetbe vételével állítja össze. A tárgyalást igen sokan két fő szakaszra osztják. Ε felosztás szerint az első rész terjed 1, 18-tól a 11 fej. végéig, a második a 12, 1-től a 15, 33-ig. Az elsőt elméletinek, vagy dogmatikainak tartják, mert ebben az apostol a hit által való megigazulás tanát, mint a keresztyénség centrális tanát igazolja, a másodikat gyakorlatinak, vagy intő, paraenetikus résznek, mert ebben viszont utasításokat ad a helyes keresztyén életre (Jul. Holtzmann, Volkmar, Mangold, Holsten, Píleiderer, Otto). 7*
