Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Nippold Frigyes dr.: Hilgenfeld emlékezete

Hilgenfeld emlékezete. 87 bár, de már az apostoli kor pártellentéteit élesebbeknek látja, mint előtte szokásban volt. Ε második értekezésből már 1848-ban terjedelmes monografia s egyúttal a szaktársak folyton újból felelevenített számtalan tanulmányának is alapja lett. U. e. évvel kezdődtek Hilgenfeldnek minden egyes irat alapos tanulmányozásán nyugvó recensioi is, előbb a Jena-halleische Literaturzeitungban, 1852 óta pedig a Literarisches Zentralblattban. Közben, 1849-ben megjelent Hilgenfeld tanulmányainak elseje a János evangélioma és levelei tanfogalmáról, 1850-ben pedig a három első kanonikus evangéliomra vonatkozó synoptikus problémáról szóló iratainak elseje. Ebben a később az egyházban elfogadott evangéliomokat a Justinus-féle evangéliomok a Kelemen-féle homiliák és Marcion töredékeivel párhuzamba állította. Ε kettő mellé sorakozott ugyanakkor még egy harmadik specialis munka is a Márk-evangelium szerkezetéről. Nemsokára azonban az evangéliomokról szóló ezen zsengékhez csatlakoztak az apostoli korszakról szólók is, nevezetesen: 1850-ben a nyelvbeszédről, 1852-ben a galatai levélről, 1853-ben az apostoli atyákról. Ez utóbbiról később még szót kell ejtenem. Most sietek az összefoglalással, hogy az utolsóul említett nagy összefoglaló művet követte 1854-ben a négy evangéliom kommentárja, 1855-ben résztvett ama hires, mintaszerüleg folytatott vitában, mely két nagy mestere, Baur és Hase között az őskeresztyénségre vonatkozólag folyt; 1857-ben megjelent a zsidó apokalyptikáról szóló műve, mely szintén máig kiindulópontja még a további vizsgálódásoknak. A tudományos munkásság jövendő búvárai Hilgenfeld első évtizedének e műveit sem mellőzhetik. Mert csak az lesz képes a tudományos munkálkodás későbbi folyamában tájékozódni, aki ezeket alaposan ismeri, amennyiben minden későbbi vizsgálódás természetszerűleg feltételezi a megelőzőt. Tudományunk későbbi állapotát egyáltalán nem értheti meg, a ki a régebbire rá nem tér. Itt most sokszoros egyéni tapasztalat alapján beszélek. Példakép hozom fel, hogy a második század húsvétvitájára vonatkozólag alapjában véve még ma is Hilgenfeldnek 1860-ban e cimen megjelent iratára kell támaszkodnunk. A gyorsan