Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
Keresztelő János. 5 megnézni, a kinek szerencsekívánatokkal akart kedveskedni, hogy az Úr elvette gyalázatát, akkor mehetett Názáretből is, mert arról szó sincs a Lukács tudósításában, hogy mennyi idő alatt tette meg a hosszú s fárasztó útat. Megtette annyi idő alatt, a mennyi alatt megtehette. Hogy „nagy sietséggel" ment, egészen természetes. Hosszú út állt előtte s igyekezett minél gyorsabban haladni. Sőt abból a körülményből, hogy „mintegy három hónapig" maradt Erzsébetnél, (Lukács 1 5 6) talán következtethetni is, hogy csakugyan nagy utat tett, amelyet nem akart azonnal ismét megtenni, hanem mintegy húzamosabb ideig pihente ki a fáradalmakat s ott időzött jó darabig, hiszen úgyis nagy volt Názáret és Juta között a távolság s igy látogatást nem sokszor tehetett rokonainál. Eként tisztázva Zakariás és Erzsébet lakhelyének kérdését, áttérhetünk magára a születési történetre. Lukács tudósítása szerint Zakariás is, Erzsébet is idős emberek voltak, kik már nem is gondoltak arra, hogy az Úr megáldja őket a házassági szövetség legdrágább ajándékával. Lukács aztán, hogy elfogadtassa, hogy ezen idős házaspárnak mégis gyermeke születik, angyalt szerepeltet, a ki megjelen a templomban Zakariásnak és tudtára adja, hogy gyermekök fog születni. Megmondja az angyal azt is, hogy Jánosnak kell majd nevezni, azaz a gyermek fiú lesz, kinek nevében benne kell lenni annak a tudatnak, hogy az Ur könyörülő (János = az isten könyörülő). Sőt kiterjeszkedik az angyal arra is, hogy ez a gyermek Zakariásnak örömére és vigasságára lesz „és sokan fognak örvendezni az ő születésén, mert nagy lészen az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik és még az ő anyjának méhétől fogva sz. lélekkel betelik", — beszél szerepléséről is, hogy „az Izráel fiai közül sokat megtérít az ő Urukhoz, Istenükhöz, mert ez ő előtte fog járni az Illyés lelkével, hogy az atyáknak sziveket a fiakhoz fordítsa és az engedetleneket az igazaknak bölcseségekre, hogy az Úrnak készítsen tökéletes útat" (Lukács 1 u-17). Az angyal eme szavaira, Zakariás egész természetesen válaszol: „mint ismerhetem én azt meg ? mert én vén vagyok és az én feleségem is igen idős" ). Erre aztán előáll az angyal az ő küldetésével, hogy ő Gábor, ki az Isten előtt áll s elbocsáttatott, hogy szóljon Zakariással s ezeket az örvendetes dolgokat jelentse néki. Sőt, hogy megmutassa isteni küldetését, jelt is mutat és hagy hátra, t. i. Zakariást elnémítja s néma fog lenni — úgymond — mindaddig, mig a jelzett dolgok meg nem történnek, mert nem hitt az ő beszédjeinek, amelyek pedig betelnek az ő idejökben. És valóban néma lett Zakariás, mert mikor kiment az oltár mellől, a melyen jóillatot gerjesztett s az örök lámpát készítette el, amely azt jelezte, ') Egy keleti monda szerint Erzsébet Zakariásnak egy csókjától lett viielössé.
