Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Raffay Sándor: Róma decretuma
310 Raffay Sándor. állt a világ előtt, mint a milyenben a hivő lélek tiszteli. A történelem Krisztusa a hivő Krisztusától alig választható el. S ennek oka legnagyobb részben az, hogy a történeti Krisztust is a hit Krisztusán át látjuk mindenütt. A 30. pont azt a bebizonyithatlan tételt állítja fel, hogy már az evangéliomi szövegekben is arra vonatkozik az istenfia szó, hogy Jézus az Istennek valóságos és természetes fia. Ezzel mindjárt szembeállíthatjuk Róm. 3 1_ 4. ós János 1, 3. kijelentéseit. Az istenfiúságot a belső, a szellem szerint való rokonságra vonatkoztatta úgy Jézus, mint minden apostol is. Hogy a ker. egyházi tanfejlődés nem is haladt végig azon az úton, melyet annak Jézus és az apostolok vágtak, azt nemcsak a bibliai theologia, mint tudomány, mutatja, hanem bizonyítja az a nagy történeti tény is, melyet reformatió néven ismer és áldhat a világ. Azért a 31. pont hiába kárhoztat, történeti igazságokat nem tiporhat el. * 32. Az evangéliomi szövegek sensus literalisa nem egyeztethető össze azzal, a mit a mi theologusaink a Jézus Krisztus öntudata ős tévedhetetlen tudása felől tanítanak. 33. Világos mindenki előtt, a ki nem elővélemónyek által vezetteti magát, hogy Jézus vagy téves dolgokat tanított a közel levő messiási eljövetelről, vagy pedig, hogy a synoptikus evangóliomokban az erre a tanra vonatkozólag foglaltak nagyobbrésze nélkülözi a hitelességet. 34. A kritikus nem tulajdoníthat a Krisztusnak minden határ nélkül való tudást, legfeljebb abban a feltevésben — a mely históriaileg érthetetlen és ellenkezik a morális érzéssel — hogy tudniillik a Krisztus, mint ember, isteni tudással rendelkezett ugyan, de még sem akart sok dolgot közölni a tanítványok által az utókorral. 35. Krisztus nem volt kezdettől fogva tudatában az ő messiási méltóságnak. 36. A megváltó feltámadása valójában nem a históriai rendnek, hanem a tisztán természetfeletti rendnek a ténye, a mely sem bebizonyítva nincs, sem be nem bizonyítható, a mit a ker. öntudat más tényekből lassanként vezetett le. 37. A Krisztus feltámadásában való hit kezdettől fogva nem annyira magából a feltámadásnak a tónyóből, mint inkább Krisztusnak az Istennél való örök életéből fakadt.
