Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
284 R a ffa y Sándor. értelmét, 2. előadták ama bizonyos és szilárd okokat, melyekre az illető hely értelmét alapították, 3. a hermeneutica sacra segítségével megismertették annak módját, hogy mint lehet a szentírásnak értelmét alaposan megtalálni, 4. a próféták és apostolok irataiból megismertették Krisztust és az üdv rendjét s végül 5. abban is gyakorolták magukat, hogy miként lehet az Írásból üdvös tanokat, mindenféle intéseket és vigasztalásokat meríteni másoknak meggyőzésére és vigasztalására. Ez utóbbi eljárás szerint tehát az exegesist gyakorlati irásmagyarázattal is összekötötték. A történeti theoloyiára aránylag kevés gondot fordítottak. Az antiquitates sacrae tanulmányozását szükségesnek mondja Spener is, Francke is. Az egyháztörténet részletes ismeretét azonban a theologusoknak csak fentebb említett első vagyis felső osztályától kívánja meg. A középső osztály az általános ismeretekkel is megelégedhetik. Azok pedig, akik csak falusi lelkészeknek készülnek, csak a fődolgokat tanulják meg. A többit olvassgassák el majd később a lelkészi pályán üres óráikban; mert egy tárgynál sem lehet a tanárt oly könnyen nélkülözni, mint a történelemnél. Francke szerint a Studium históriáé ecclesiasticae az exegesis szolgálatában áll. Ezért a zsidó nép történetére és az újszövetségi kortörténetre sokkal több gondot fordítottak, mint az egyház ujabbkori történetére. De elismerték a történeti theologiának azt a becsét is, hogy belőle lehet megismerni a különféle régebbi és ujabb hitvitákat és az isteni gondviselésnek csudálatos utait. Francke ajánlja a magdeburgi centuriák tanulmányozását és Michaelis hallei tanár Progranuna c. müvét. Egyháztörténeti kézikönyvekben a XVII. század még szegény volt. Az az ösztönzés, melyet az egyház történetének kutatására a syncretismus adott, még nem volt elég erős. Ε Studium csak később, a rationalismus korában kezd jobban felvirágozni. A fentiekből láthatólag megvan a pietismusnak az az érdeme, hogy a kellőleg méltányolt rendszeres theologia mellett az orthodoxia által eddig elhanyagolt írásmagyarázati theologiának megadta megillető helyét. Kimutatta, hogy a rendszeres hittan számára az exegesissel kell alapot vetni. Ezáltal az exegesis önállóságát is biztosították a dogmatikával szemben s megszüntették az orthodoxia régi, hagyományos módszerét, mely szerint az exegesisnek nem volt más feladata, mint az eleve elfogadott hittételek számára bizonyító helyeket szolgáltatni a dogmának kedvező irásmagyarázattal. A pietizmus az exegesist nyelvtani és történeti alapon nagy buzgalommal művelte és gyakorlati irásmagyarázattal is kiegészítette. Erdemük az is, hogy az erkölcstant a dogmatikától különválasztották s a gyakorlati életre nézve annyira fontos eme tudományt is kellőleg méltatták, melyet az orthodoxia' az előző korban szintén teljesen elhanyagolt. De ha külön választották is az ethikát, azért mindig szigorú dogmatikai alapon állva tárgyalták.
