Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Payr Sándor: A pietismus paedagogikája

A pietismus paedagogikája. 285 c) A gyakorlati theologia és a lelkészi teendőkbe való gyakorlati beavatás. Már Comenius is azt mondja a főiskolai oktatás céljáról, hogy mivel a pansophia teljesen el nem érhető, tehát az ismeretekből a lényegeset kell kiválogatni. A lényeges pedig az, amit az életben alkalmazni, értékesíteni lehet, vagyis a hasznos. Mert minden ismeretnek végső célja a közjó előmozdítása. Az iskola tehát a gyakorlati életnek szolgálatában áll. A főiskola a telet jelenti, mely az összegyűjtött gyümölcsöket a különféle használatra elkészíti, hogy legyen az életnek egész hátra levő tartamára miből élni. Azért a főiskola főleg az akaratra kíván hatni. Bár az emberi erőtől telhetőleg egyetemes, mégis a szükség és haszon szempontjából válogatott ismereteket nyujt összefoglaló, egységes tudomány alakjában (Jausz V. Comenius a felső oktatásról. Prot. Szemle 1897. évf. 103 és 107 1.). Nem egyéb ez, mint a régi elvnek a főiskolára való alkalmazása: vitae, non scholae discimus. Nem Comenius közvetlen befolyása alatt, mert hisz ennek paedagogiai müveit Spener és Francke nem ismerték eléggé behatóan, de mégis ugyanennek a józan realismusnak hívei a pietisták is. Azért helyeznek oly nagy súlyt a gyakorlati theologiára, azért sürgeti Spener már Drezdából, hogy Lipcsében a katechetikát és homiletikát is tanítsák, azért tette az előbbit a theol. tudományok közt az első helyre. Spener már kegyes óhajtásaiban is nemcsak az olyan gyakorlati lelkészi tevékenységek tanítását sürgeti, amilyen a tanítás, prédikálás, hanem azt kívánja, hogy betegekhez, foglyokhoz is vezessék el a papnak készülő fiatal embert. Francke felpanaszolja, hogy némelyik ifjú sokat tanult és tudós ugyan, de ha egy szegény, nyomorult beteg embert állítanak elébe, nem tud egyetlen vigasztaló szót sem hozzá intézni. Szóval ő már a tanulói pálya idején akar a theologussal olyan specialis gyakorlati tevékenységeket is megismertetni, amilyeneket ma a cura pastoralis és belmisszió neve alatt ismerünk s a milyenekbe ma egyes u. n. lelkészszemináriumok (Predigerseminaríum) törekesznek az ifjú embert beavatni. A gyakorlati tárgyak közül a pietismus egész egyházi irányából kifolyólag természetesen a katechetikát teszi első helyre. Ennek a szükségét ismerték leginkább. Ezt ajánlotta Spener legmelegebben, különösen Theologische Bedenken c. művében, melynek „Katechisation, Katechismus és Katechismusexamen" fejezeteire Francke is hivatkozik. Épen az ő sürgetésére már Lipcsében is előadták e tárgyat s még inkább Halléban, hol alapvető, legfontosabb tudománynak tartották, mivel Luther kátéja volt a tárgya s a dogmatikával helyezték egy színvonalra. Francke is Spenerrel azt tartja, hogy a katechesis a nép nagy tudatlansága miatt majdnem szükségesebb, mint a prédikálás. Hálát ad Istennek,